Szerintem mindenkinek vagy egy olyan játék az életében ami meghatározó szerepet tölt be, aminek egy-egy jelenetét, a zenéjét soha sem fogja elfelejteni. Nos az én Játékom a Neverhood. A Neverhood 1996-ban jelent meg és még 12 év után is remek kikapcsolódást nyújt. A készítők egyedi látványvilágot hoztak létre, az egész játék gyurmából készült, ezt gépre vitték és minden mozdulatot egyesével rögzítettek és hősünk így mozog, igaz ebből adódóan nem túl sok mozdulatot tudunk végrehajtani. Az alapmozgás afféle slattyogás, lóbálja a karjait, amikor áll akkor kissé csámpás, ha beül egy „járműbe” akkor is mindig ugyanaz a mozdulatsor van. De hát mit számít ez, nézzük miért is szeretik a Neverhoodot azok akik ismerik!
Először is a már fentebb említett gyurma-grafika miatt. Az összes épület, tárgy, a fákon a bogyók, minden abból készült. Kétféle nézet van, az egyik amikor látjuk az egész karaktert, ilyenkor egy kattintással oda küldhetjük ahova akarjuk, igaz a játék 2D-s így csak jobbra és balra. A másik nézet amikor nagyobb területeken mozgunk, ilyenkor a játék átvált fps nézetbe, ugyanúgy az egérrel mozoghatunk, előre mozogásra, jobbra/balra fordulásra illetve fel/le nézésre van lehetőség. Itt is a slattyogó mozgással haladunk, ez ugyebár nem a leggyorsabb, ezt a space gomb megnyomásával gyorsíthatjuk. Az esc gombot megnyomva a főmenübe kerülünk (itt is minden gyurma!), a felbontáson nem tudunk állítani, csak menteni/tölteni, és egy ’hogyan készült’ videót nézhetünk meg. A történet; főhősünk a Klaymen névre hallgat, kezdésnél egy szobában alszunk, az első kattintás után felébredünk. Innen kijutva egy másik szobában találjuk magunkat, itt egy hát ... lény lesz meg egy lefelé vezető létra ami egy apró sziklára (izé, gyurmára) vezet, itt egy postaládából papírokat vehetünk elő, ezeken néhány tipp található. A fenti szobában vár ránk az első feladvány. A plafonról 5 gyűrű lóg le, az egyik nyitja a szoba végében található ajtót, kinyitásához csak meg kell húznunk. Azonban ha elengedjük akkor az ajtó bezáródik. Toljuk hát oda a lényt ami bekapja a gyűrűt és így tartja nekünk az ajtót. Az egész játékban ehhez hasonló logikai feladatok, puzzlek várnak ránk, néhányuk első végigjátszásra még gondot okozhat, esetleg később is (egeres). Ezek a feladványok minden végigjátszás során változnak, igaz csak a tartalmuk, megoldani ugyanúgy lehet őket.
Ahogy felfedezzük a területeket szétszórva kazettákat találunk, ezekből megtudhatjuk, hogy mi történt és ezen kívül kellenek, hogy be tudjuk fejezni a játékot. Érdekes megoldás, hogy nincs se zsebünk, se táskánk, a kazettákat és egyéb küldetéstárgyakat Klaymen a hasában tárolja. Megnyom a mellkasán egy gombot mire kinyílik a hasa és a megszerzett tárgy utána ott raktározódik el. A kazettákat csak néhány területen megtalálható lejátszókba tudjuk behelyezni, akár egyesével, de akár az összes megszerzése után egyszerre is bepakolhatjuk őket. Az egyik épületben egy kb. 30 képernyő hosszú folyosó van, ennek a falán az egész Neverhood története megtalálható, próbálkoztam, hogy végigolvasom, eddig még nem volt hozzá türelmem. :) Ezt sajnos végig kell gyalogolnunk ugyanis ennek a végén is egy kazetta vár ránk, ami pedeg, mint írtam a történet szempontjából fontos. Akkor meg kell említeni a jeleneteket. Ezekben is minden mozdulat gyurmából van, (társunkkal, Willievel is csak ezekben az átvezető videókban találkozunk) Klaymen az összesben remek animációkat kapott, az arcmozdulatok, kiugró szemek, mindegyik felejthetetlen. Na és akkor ott van még a zene. Terry S. Taylor muzsikái szólnak végig a játékban, fülbemászóak, ha az ember egyszer meghallja őket akkor sosem felejti el. Rengeteget tesz hozzá a hangulathoz. Na igen a hangulat. A játék eléggé elvont, persze pozitív értelemben, ehhez nagyban hozzájárul a gyurma környezet, elég csak megnézni bármelyik épületet, például a folyosós koronaszerű tetővel rendelkezik de van még forgó gombalift és sajtos szendvics ház is. A teremtőnktől, Hoborg, megkaptuk a képességet, hogy eldöntsük mi a jó és rossz (a végigjátszás után minden érthetőbb) így kétféle befejezése van a játéknak.
Bár a Neverhood roppant kreatív alkotás lett és megjelenéskor sikeres is volt de mégsem fogyott úgy mint azt megérdemelte volna. Pedig a gyurma környezettel páratlan hangulatot teremtettek neki és ennyi évvel a megjelenés után is megunhatatlan, Folytatása nem készült, vagyis PSP-re igen, az átvezető videók még hozták az első rész minőséget (Youtubeon lehet nézegetni akit érdekel), játékmenet már nem igazán, ugrabugrálós, bossfightos játék lett, sajnálom, hogy PC-re nem készült igazi második rész. De talán majd egyszer valaki újra lehetőséget lát a játékban és ismételten egeret ragadhatunk, hogy hosszú órákra magába szippantson ez a világ.
 |
Név:The Neverhood Ami tetszett:
Ami nem tetszett:
|
|
|
|
