Gamedroid

Az elkövetkező néhány szó nem egy kimondottan régi játékról fog szólni, ugyanis a maga 2004-es megjelenése pusztán öt évre vezethető vissza. A logikai játékok területén manapság széles választék tárul a kedves érdeklődő elé, melyek akár az interneten fellelhető különböző honlapokon, néhány kattintás után játszhatóvá is válnak. Ezek többsége természetesen oldalnézetbe öltözött kisebb-nagyobb alkotások, melyek pusztán néhány felesleges perc elhessegetésére szolgálnak annak ellenére, hogy többségüket az egyszerűség ötvöz a könnyed szórakozással. Az igényesebb platformjátékok mára igen nagy mércét állítottak a szintén minőséget, játékélményt nyújtani szándékozó újabb és újabb termékek előtt. Elég csak a 2008 végén érkezett World of Goo-ra gondolnunk, mely rövid idő alatt rengeteg rajongót gyűjtött magának, mind fantázia világával és mindazzal az újdonsággal, amivel szórakoztatni kívánta, tudta a jó népet.

Az Atari kezei alatt nevelkedett Ballance hasonló mércét állított fel akkortájt, ám az alacsony ismeretsége miatt csak keveseknek adatott megismerni a produktumot, ami valljuk be, koránt sem olyan bugyuta, mint az alapvetés, melyre építkezik. Grafikájára nem lehet rosszat mondani, azt a szintet hozza, amit akkor egy ilyen jellegű spontán ügyességi játék hozhatott. Egyszerű játékosokat feltételezve a program kis lépésekben kezdi megismertetni a maga sajátos fizikáját. Néhány pályán át megmutatja, mi is fog ránk várni az elkövetkezőkben. Nem mást kell irányítanunk – a pályák kezdetekor mindig –, mint egyetlen fagolyót! A dolog nehézsége a lendületben és magában a fizikában rejlik, hogy épp mikor hogyan tudjuk teljesíteni golyóbisunkkal az adott szakaszokat. Nincs mese, 12 olyan pálya vár ránk, melyek lépésről lépésre az idegbaj felé fognak minket taszigálni a maguk kreatívan megalkotott, agyafúrt trükkökkel körberakosgatott mezejükön.

Természetesen abban nem merült ki már akkor sem az ötlettár, hogy csupán egy golyóval végig gördüljünk, suhanjunk, repüljünk vagy pattogjunk, ugyanis ami ránk vár, azok esetében és többségében igen csak meg kell dolgoztatni azt a bizonyos tekervényest. A platformok valahol a magasban helyezkednek el, óriási lábakon állva. Ebből következik, hogy a játékunknak akkor lehet vége, ha nem túl átgondoltan, túl nagy vehemenciával törjük át a határokat és golyóbisunk ekkor egyszerűen lezuhan. Viccesen hangozhat, hogy pusztán azzal véget érhet ügyeskedésünk, hogy nemes egyszerűséggel a mélybe veszünk, de bátran állíthatom, ez lesz az a megkerülendő opció, aminek be nem következtéért keményen megdolgozva ki fogunk izzadni.

Ezért pedig az ötletesen megszerkesztett mozgástér fog felelni, a szintről szintre emelkedő nehézségi fokozattal. De nem csupán a jó reflexeken fog múlni további jelenlétünk a pályán, hanem bizony többségben azon, mennyire érezzük saját golyónk mozgását egy be nem látható szakaszon, ahol egyébként vizuálisan kell gondolkodnunk. Mi is történhet ott, ahova szemünk nem lát, az egyensúlyozós részeknél minden egyes kis döccenésre oda kell figyelnünk, és van, ahol csak a szerencsére hagyatkozhatunk.

Mivel nagy távolságok vannak a kiindulási és a megérkezési pontok közt, az esetleges szitkozódásokat az ellenőrzőpontok fogják elcsitítani. A gömb alakú, közepén lánggal díszített biztonságos pontot elérve a pirosas láng alábbhagy, mi pedig újult erővel vethetjük alá ügyességünket  az újfent felbukkanó akadályoknak, ahol találhatunk pici, összevissza keringő golyócskákat, melyek szintén pirosas körben mozgolódnak. Ők adnak újabb időt a mutatványok befejezéséhez, feltéve, ha felvesszük őket. Találkozni fogunk még kisebb, lebegő golyócskával, ami egymagában árválkodik, haszna pedig egy újabb lehetőség a zuhanás után való pályára gördülésre.

Logikai szinten ennyiben ki is merülhetne a program, de nem teszi. A készítők olyan frappáns megoldással álltak elő, melyek gondolkodóba ejthetnek, ám a jól bevezetett első néhány pálya hamar rá fog éreztetni a dolgok mikéntjére. Az újabb kihívások, mint amolyan átalakítók játszanak szerepet, melyekhez megérkezve háromfajta formában tudunk tovagurulni. Az alaphelyzet a fagolyó, mely bár könnyű, sajnos a nehezebb akadályokkal nem tud mit kezdeni, valamint a ventilátorok sem tudják felrepíteni a továbbjutáshoz szükséges pontra. Ennek a transzformátornak a könnyített változatát már messziről észrevehetjük a körülötte szétszórt papírok révén. Ennek a szerkezetnek a hatására máris átváltozunk összegyűrt újságpapírrá, mely pehelykönnyű és nagyon gyors, a környezeti akadályokkal könnyedén megküzd, de a számára már súlyos feladatokkal nem. Épp ezért van egy harmadik, mely behemót lassú ám iszonyat erős, összetételét pedig kő alkotja.

Az első néhány pályán remekül kitapasztalhatjuk eme képességeket, vagyis hogy melyiknek mikor és mire jók az adottságai, hol érdemes őket használni. A fizika törvényszerűségei mellett segíthetünk plusz billentyűk bevetésével, hogy egy-egy ugrás, gurulás még jobban sikerüljön, ezzel szerezvén újabb pontokat. Van, ahol nem tudunk választani köztük és lesz, ahol szabadon eldönthetjük, melyikkel próbálkozunk neki az elkövetkező szakasznak, de a józanész határain belül hamar nyilvánvalóvá válik, melyiket mikor KELL használni.

Nos, mivel ellenfeleink nem lesznek – azokat maguk a pályák alkotják –, másból nem lehet pontokat szerezni, mint a fennmaradó időből, melyet a célba érkezésünkkor a gép automatikusan leszámol, így pedig az aktuális pontszám kikerül az eredménytáblára. Amennyiben nem vagyunk vele megelégedve, lehetőségünk van újrajátszani a teljesített pályát, semmi nemű kötöttség nélkül.

Az immár öt éves produktum ma is bátran ajánlható, kortól és nemtől függetlenül, szabadon. Kreatív és hangulatos, az idő csak úgy száll vele, amikor pedig rálépünk az elit ösvényre, nyugtalanító lehet a sorozatos ügyetlenkedés, de hát gyakorlat teszi a mestert alapon nem szabad feladni! Kevés az ilyen jellegű – annak fényében milyen az egyén beállítottsága –, az embert lekötni képes játék, legyen szó lazulásról vagy némi kihívásról, megszolgálja nekünk azt.

Ragadjátok meg hát ti is a golyóitokat... nem, nem azokat! … aztán hajrá! Guruljunk a kihívások elébe! :-)