Gamedroid

Megkésve bár de törve nem! Ezzel a jelmondattal vágtam bele a Left 4 Dead 2 cikk megírásának, amely annak ellenére hogy nem aktuális még mindig beteljesíthet egy szent célt. Azon kívül, hogy inaktivitásom lezárását ezzel a cikkel kívánom megerősíteni, még be kell bizonyítanom a kényszerpihenőm pozitív-készségjavító hatását , és mindemellett lerántanom a leplet arról az igen kínos kérdésről, amit valamiért mindegyik nagyobb magazin visszapasszolt a feladónak. Nevezetesen: A Valve tényleg egy nagyszerű, de pofátlanul drága, élvezhető, de kevés újdonsággal kecsegtető, vagy esetleg szörnyen elbaltázott próbálkozással kívánja megfejni az új pénzadó tehenet? Merthogy a Left 4 Dead nem várt sikere közrejátszott a gyorsan meghegesztett folytatás elkészítésében az olyan biztos, mint hogy tollas a hátam. Pak-pak!

Mielőtt nekivágnánk a zombi-zúzásnak, álljunk meg egy percre és tisztázzuk le hogy miért rohamozta meg több tízezer ember a fejlesztők fórumait, miért lépett be a fél orosz népesség számával vetekedő rajongó a bojkottáló klubba. A válasz rendkívül egyszerű, és legalább annyira aljas. Ugyanis fizetett bétateszterek voltunk, annyi különbséggel hogy a fizetett szót tessék igeként venni. A Valve összedobott egy rizikós felállást (Lehet-e élvezni a 4 fős zombi vadászatot, amely a kívülállók számára maximum annyira izgalmas mint egy Monopoly parti az öregek otthonában), és a közönség elé tárta akik bekajálták az egészet és ráadásul örömmel csengették ki a ropogós papirosokat a barátok unszolására. Ebben még persze semmi rossz sincs, a játék jó volt, a coop mód újszerű, a zombi téma örökzöld, barátaink instant szopatása pedig már az ősidők óta a legkedveltebb foglalatosságok közé tartozott. No és persze ott volt az az apró ígéret, mely szerint rengeteg letölthető tartalom, pálya érkezik a játékhoz csakúgy, mint a Team Fortress 2 esetében, ezzel biztosítva a folyamatos hype címet. Mi azonban vártunk és vártunk, gyanakodtunk mikor még az SDK-t is alig akarták közzé tenni, értetlenkedtünk mikor az első DLC egy darab 20 négyzetméteres pályát tartalmazott olyan játékmóddal egyetemben, amellyel minden addigi pályát megpróbálhattunk minél tovább túlélni, és feldühödtünk mikor a következő ,,nagy újítás'' helyett az arcunkba tolták a teljes árú folytatás trailerét amelyet minden jóérzésű ember Left 4 Miaszarez-nek keresztelt át. Innentől elszabadult a pokol, volt itt tömeghisztéria, a játékot védő laikusok (értsd: Nem fizettek tízezret az első részért) üres dumái, újbóli üres ígéretek. De végül csak-csak megjelent a játék, végül csak-csak feltelepítettem és végül csak-csak megfogalmazódott bennem a vélemény. Innen már nem nehéz kitalálni, nem vagyok száz százalékig elégedett...

Az első dolog amely igazán szemet szúr az nem más mint a hangulat teljes lecserélése. Az 5 kampány immár New Orleans környékén játszódik, felhőkarcolók helyett lepukkant városi negyedek, sűrű erdők helyett mocsarak, és a szívünkhöz közelebb álló ,,Európaibb'' karakter helyett kapunk egy néger újságírónőt, egy szintén fekete edzőt, egy profi szerencsejátékost és egy tejfelesszájú autószerelő kölyköt. Az első sokk után viszonylag könnyű szívvel nyugtáztam, hogy egész kedvelhetőek a karakterek, főleg azért mert egy kerek egész történetet kapunk, a pályák és epizódok kötődnek egymáshoz és olykor egy-egy poén is visszatekint a történtekre. Rögtön a játék kezdésénél például egy 5 perces rohanás veszi kezdetét, ahol az égő épületet kell keresztülszelnünk közelharci fegyverek és gyenge pisztolyok segítségével, és csak a lift viszonylagos biztonságában mutatkoznak be egymásnak a karakterek. Apró dolgok ezek, de ennél több nagyon nem is kell, hogy megkedveljük azokat a szereplőket akikkel játékidőnk nagy részében együtt kaszabolunk. Apropó zombi-gyilkolás, vannak itt újfajta förmedvények, apraja-nagyja-harapja-marja. A főbb ellenségek mellett (akiket lentebb megtaláltok pofásan tálalva) vannak úgynevezett uncommon common lények, melyek bár egyszerű agyevők, ám mégis van pár trükk a tarsolyukban és csak bizonyos kampányokban jelennek meg. Ide sorolható a biztonsági mellényt viselő zombi aki  fülvédőt hord így a csipogós bombára nem veti rá magát, a mocsári lény aki hihetetlen sebességgel szeli át az iszapos lagúnát, de van bohóc-zombink (zombóc! - davkar) aki csoszogós lábbelijével minden zombi figyelmét felkelti, és az utolsó pályákon megtalálható CEDA-ügynök is, akit golyóálló mellénye miatt csak hátulról lehet szétlőni. De akkor aztán nagyon...

Charger: Eme kertésznadrágos úriember igencsak nagyra nőtt, talán a génkezelt Amerikai zöldségek miatt, talán van valami köze ahhoz a kórhoz, ami a fél világot elpusztította de egy biztos: Nagyon-nagyon veszélyes és a Tank kisöccseként ő az egyetlen ellenfél aki könnyűszerrel elbánhat egy óvatlan csapattal. Amikor eme robusztus test nekifut áldozatainak, HP HP-n nem marad, és aki nem esik össze félholtan az legjobb esetben is elrepül pár métert, társaitól elszakadva. Oh és majd elfelejtettem: Az utolsó ledöntött játékost megfogja és szépen komótosan addig veri a földhöz amíg annak arcberendezése nem kezd el hasonlítani egy kortárs, absztrakt festményhez.

Spitter: Szépségversenyt nem fog nyerni, de köpőcsövezésben biztos verhetetlen az a nőszemély (!!!) aki egy ilyen lénnyé változik át. Boomerhez hasonlóan saját maga által termelt, savas gyomornedvét köpködi szerteszéjjel, amely ha nem ér célba még mindig szétterülhet a betonon, és egy igen emberes átmérőjű nukleáris tócsává változhat melybe egyáltalán nem ajánlatos bekerülni, földre kerülni pedig végképp felesleges, mert társaink úgyis csak a fortyogó folyadékot kerülgetve próbálnak segítő kezet nyújtani, legtöbbször sikertelenül.

Jockey: Nevéhez méltóan imád a nyakunkba ugrani, és fejünket markolva igyekszik különböző halálos csapdákba belevezetni minket, legyen szó a már említett savas köpetről, tűzről-vízről, szakadékról vagy nemes egyszerűséggel pár ellenséges húsevőről. Gyors, nagyot ugrik, és bár nem bír ki sok lövést, ahhoz épp elég ólmot kell belepumpálnunk, hogy rosszabb célzás esetén játékostársunk szervezetébe is juttassunk pár nem annyira jótékony vas-molekulát.

Az AI Directornak végre több dolga is akad, lévén a játékban közel 20 lőfegyver és legalább negyed ennyi közelharci alkalmatosság kapott helyett. Bár az első részben a fejlesztők elmondták hogy az az 5 fegyver lefed minden lehetséges stílust, rájöttek hogy mégis sokkal üdítőbb megoldás ha az ember kénytelen új és új fegyvereket felvenni, kipróbálni ugyanis a lőszert végre szűkösebben mérik. Ez nem azt jelenti, hogy nem botlunk úton-útfélén frankó csúzlikba, mindössze gyakrabban kell majd cserélgetnünk őket, hisz ha kifogyunk a sörétes puskából és a környéken csak AK-47 van akkor biza fel kell kapnunk a teli táras gépfegyvert és átmenetileg azt használni. Különben is, a tárkapacitás, pontosság, tűzerő, szórás tekintetében vannak különbségek, és a többféle pisztolynak hála két teljesen különböző kézi puskával is tüzelhetünk egyszerre! A másodlagos fegyverek helyett ugye itt vannak a közelharci fegyverek, amelyek amellett hogy (hála a továbbfejlesztett zombi-fizikának) nagyon látványos választják el egymástól a fontosabb szerveket, akár baltát, akár szamuráj kardot, akár a szótlan mester iránt kifejezett mély tisztelet végett feszítővassal vandálkodunk, még hasznosak is mert könnyen kivághatjuk magunkat a szorult helyzetekből. Képletesen és szó szerint értve egyaránt! Új kellékek is helyet kaptak, például üvegcsébe zárt boomer-váladék, amely a szerencsétlen célszemélyre vonz minden környező zombit, adrenalin injekció amelytől sokkal gyorsabbak leszünk illetve robbanó-gyújtó töltényes ládikák, melyekhez nem kell sok magyarázatot fűznöm. Az AI Director 2.0-hoz viszont annál inkább, mert a beharangozott alternatív útvonalak kimerülnek egy egyszerű jobbról-balról megkerülésben és néhány sehova sem vezető szoba lezárásán, azaz semmi időnként megnyíló pályaszakasz, semmi spéci átjáró csak néhány korlát amit úgyis megközelíthetünk ha a mellette lévő ajtón megyünk át. Időjárás változás szintén egy hatalmas reklámszöveg, arról van szó csupán hogy a Hard Rain nevű fináléban random módon elered az eső (Amely egyébként hatalmas hangulati plusz, az ember szinte érzi hogy bőrig ázott) amely hatására a zombik jól megkergetnek és ennyi. Máshol nincs köd-napszak-felhő-csapadék váltakozás, ismét egy üres reklámszlogen, amelybe nem lehet belekötni merthátugye sehol nem ígérték hogy a Randomly Changing Weather System az igazából több mint tíz percig lenne a játékban... A fegyvereket legalább korrektül cserélgeti a gép, az elsősegély és gyógyszer csomagokat úgyszintén, tehát a csiszolás sikerült, a továbbfejlesztés már nem annyira.

Ha már ennyi negatívumot mondtam el a játékról ideje előhúzni az aduászt, azaz a játékmódokat, amelyek végre szép számmal bővültek és ennek mi nagyon-nagyon örülünk! Megmaradt a négyfős coop játék, amely során végigjátszhatjuk az összes kampányt (fele)barátainkkal együtt, bármilyen nehézségi fokon. Ehhez jön még pluszban a Realism nevű csoda, melyben végre eltűnnek a hangulatromboló kék körvonalak, se társat, se fegyvert, semmit sem segít megtalálni a program! Ilyenkor azért brillíroznak a pályák, tényleg remegve kutatunk erősebb fegyver után, szobáról szobára járunk zseblámpánkkal guberálni való reményében, és élőhalott holttestek tucatjait ássuk fel hogy azok mélyén ráleljünk a már percek óta óbégató társunkra. Akik jobban szeretnek egymás ellen küzdeni, azok kipróbálhatják magukat a Versus módban, mely során belebújhatunk a gonosz szerepébe és megkeseríthetjük a Túlélők életét. A három új zombifajta igencsak megkavarja az állóvizet, és bár nekem megint csak nem tetszik (tudom tudom...), de eme három speciális szörny bizony minden eddigi taktikát romba dönt. Olyannyira hogy tulajdonképpen semmilyen konkrét gondolkodásra nincs idő, csak reagálsz, lősz, sarokba húzódsz, eldobsz ezt azt amazt és mész tovább. Hangsúlyozom, van aki oda van ezért a pörgésért, de én személy szerint az első részt is a vért izzadós, ijedten kommunikálós nehéz fokozaton szerettem. A szopatás netovábbja pedig a Scavange mód, mely során az embereknek meghatározott számú olajos kannát kell összegyűjteniük és beletölteni egy gépbe, a Fertőzöttek pedig értelemszerűen ezt próbálják megakadályozni. Itt aztán mindent szabad mindkét félnél: Dobáljátok csak a Molotov koktélt, elő a láncfűrészt és a sörétes puskát, ne hagyjátok hogy a mocsadékok a közeletekbe férkőzzenek! A zombiknak marad a klasszikus káröröm, akár savat köpve, akár egy egész csapaton átgázolva vagy épp egy néger edző nyakába ugorva biztosítva van a kacagás és móka!

A grafikai megjelenítés nem változott sokat, bár az újraírt fizikai motorért nagy puszi a Valve-nak, a robbanások hatására már nem csak egy túlméretezett vérfröccs effekt jelenik meg, hanem repülnek a végtagok mindenfele, szakad a kéz-láb, és mi szem-szájnak ingere. Furcsa leírni de mégis ez az ami a legjobban feldobja a játékot: Az hogy végre könnyebben lépünk interakcióba a környezettel, hogy a lövések hatására a zombik élethűbben harapnak a fűbe (már ha marad mivel), az arra érdemes ládák és tereptárgyak széttörnek, az ajtókat felhasíthatjuk tűzoltó fejszénkkel vagy gránátvetőnkkel. A színesebb szagosabb elvet követve sokkal tarkább a játék alaptónusa, így ahhoz hogy az egészet komolyan vegyük vagy nagyon hülyének vagy vaknak kell lennünk, bár szó mi szó, nincsenek idegesítően sötét helyek, és ha az ember elfeledkezik az első részről tényleg magába szippanthat az a B kategóriás horrorfilmes hangulat ahol a főszereplőnek előbb jut eszébe egy komplett arzenállal átvágni magát a rozoga csónakig mint behuppanni egy autóba és elhúzni a legközelebbi katonai bázisig. A moddolt szerverek élvezhetőek, baromi jópofák és 12vs12 fős meccseken haláli jól lehet szórakozni, hisz ha már erre szánták a programot, akkor miért ne túlozzuk el? Pattanjunk fel egy 15 fős coop meccsre, rendezzünk láncfűrész meccset, versenyezzünk molotov célbadobással vagy próbáljunk meg tepsivel laposra verni egy tankot tucatnyi társsal együtt. Persze ez nem lenne az igazi profin megtervezett kampányok nélkül, melyek szintén remekül sikerültek. Őrült vidámpark, hullámvasúton futkorászás, lezuhant repülőgép tetején lövöldözés, nádasban menekülés és az egész játékot lezáró adrenalindús roham, a katonai helikopter és a közöttünk lévő híd leküzdése. Egy csinos kis bombázással megtoldva! Vúúhúú!

Gondban vagyok... Egyrészről itt van előttem a játék, amely tökéletes kikapcsolódást nyújt, és az ember kaján vigyorral szabdalja ketté a rossz arcúakat. Másrészt ott van az, hogy én ezért kifizettem egy újabb tízezrest, és az anyagiaktól elvonatkoztatva, még mindig ott lebeg előttem az űr hogy nem ezt vártam. Én egy olyan játékot vártam amely tökéletesre csiszolja a szériát, amely rengeteg alternatív útvonallal, tényleg meccsről meccsre változó játékélménnyel kecsegtet. Ehelyett megkaptuk AZ első részt a Left 4 Dead szériában a teljes játéknak csúfolt béta után... Még mindig nincs olyan sok ismerős akivel játszhatnánk, hisz sokan attól félnek hogy jövő ilyenkorra jönni fog egy Left 4 Dead 3, amire megint el lehet költeni a pénzt, így pedig patthelyzetbe kerülünk: Vagy maradunk a borzasztó visszalépésnek tűnő előző résznél, vagy belevágunk egyedül a kalandba külföldiekkel. Na de válaszoljuk meg a kérdést: Megéri megvenni a játékot? A válaszom első körben határozott nem. Kíméld meg magad a csalódástól és ne szerezd be a játékot, ha az első rész is csak hébe-hóba volt jó. Ám ha élsz halsz a Left 4 Dead 1-ért, ha mindig csak azon a játékon lógsz és minden nap fellesel a netre hogy kijött-e a már valami új custom kampány a játékhoz akkor ne habozz és vedd meg a következő részt, mert ez sokkal élvezhetőbb, sokkal kifinomultabb és persze rengeteg potenciális SDK tartalommal rendelkezik. Zárszóként mit mondhatnék? Azt hogy bár élveztem, de maradandó nyomot nem hagyott bennem a játék, úgyhogy hajrá Valve, ideje hogy a Team Fortress 2 mellett végre törődj egy kicsit a többi programoddal is. Márciusban jön a nagyszabású DLC, mely során összeeresztik a 2 rész karaktereit. Akkor még találkozunk zombi ügyben, addig is megyek, mert megjött a kedvem egy kis baltás gyilkoláshoz! Hiába, havonta párszor azért még elő fogom venni a játékot hogy, szétrúgjam Bence barátom hátsóját!

Ami Zombisztikus volt
+ Öt új kampány, meglepően szimpatikus karakterek, nappali és éjszakai pályák egyaránt
+ Rengeteg közelharci és lőfegyver, ezáltal színesebb játékélmény
+ A 3 új zombival és sok-sok uncommon common infecteddel már kellően változatosak az ellenségek
+ Újraírt fizikai motor, tengernyi apróság javítása, élvezetes finálék és apróbb ötletek
+ Megfelelő társasággal kenterbeveri az első részt!
+ Új, eltalált játékmódok, végre egy igazán nehéz Realism lehetőség
+ Mod szerverek engedélyezése

Ami miatt maradhattak volna a DLC gyártásnál...

- Akkor is egy év után jelent,  az első rész még csak be sem melegedett, csúnyagonoszValve, haszonlesés. Pont.
- Az AI Directorral együtt megígért változások közel sem olyan nagyok mint amire számítottam
- A világvége hangulat teljes hiánya, és bár ez szubjektív vélemény, mégis fáj
- Semmi olyan egetrengető változás amit 2 DLC-be ne lehetett volna betuszkolni

INFO DOBOZ
Kiadó:	Valve
Fejlesztő:	Valve
Megjelenés éve:	2009.
Hivatalos honlap:	Klikk
Ár:	10 790 Ft.
Típus:	FPS