1976. július 3., valahol délnyugaton, Amerikában. Az olaj még az aranynál is értékesebb. Autós banditák randalíroznak az országutakon és a kisvárosokban. A rendőrség tehetetlen és korrupt, csupán pár önjelölt „seriff” próbál rendet tartani az utakon – a leghíresebbek Taurus és Jade, akik ezúttal kicsit túl közel kerültek egy OPEC-összeesküvés felderítéséhez. Egy sötét sivatagi éjszakán Jade-et elkapják és lelövik. Taurus sajnos későn ér oda, és bár az idegent elijeszti, Jade a karjai között hal meg. Utolsó kívánsága a lánynak, hogy Taurus keresse meg a bátyját, mondja el, mi történt és járjon az ügy végére. A szóban forgó báty leszünk mi.
Ezzel a háttértörténettel kezdődik minden idők egyik legjobb autós-lövöldözős játéka, az Interstate ’76. 17 küldetésen keresztül bontakozik ki a sztori, amiben bár rettenetesen nagy csavarok nem lesznek, mégis kellő hátteret adnak ahhoz, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk egy dugig felfegyverzett 400 lóerős narancssárga muscle car-ban. Az átvezető videók a játék grafikus motorjával lettek renderelve, ami rendkívül stílusossá teszi őket. Hogy miért? Nos, ez a grafikus motor nem más, mint a MechWarrior 2 motorja, ami akkoriban igencsak látványosnak számított – ne feledjük, a játék 1997-ben jelent meg és az elsők között volt, ami már támogatta a 3D-gyorsított megjelenítést 3Dfx-en (a mai gépeken való futtatáshoz már egy úgynevezett Glide-wrapper kell, ami a 3Dfx saját módját átfordítja DirectX-kompatibilis megjelenítési módba – és egyben lehetővé teszi a magas felbontások használatát). Mai szemmel nézve nevetségesen alacsony a poligonszám és a textúrák mérete-felbontása, mégis, a művészeti designereknek sikerült valami olyat alkotni, ami mind a mai napig rendkívül hangulatosan néz ki.
|
|
És nemcsak a látványról lehet ezt elmondani, hanem az egész játékról: egyszerűen árad belőle a Nagybetűs Hangulat. A recept a következő lehetett: végy egy nagy adag spagetti-western-t, lehetőleg a Clint Eastwood-félét, öntsd nyakon egy kis Mad Max-szósszal (lovak helyett felfegyverzett autók), végül adj hozzá egy csipetnyi „’70-es évek tévésorozatai”-fűszerezést (Starski és Hutch, Hazárd megye lordjai, az eredeti Knight Rider), és kész a Nagy Mű. A szereplők is hihető, élő figurák: Groove (azaz a játékos) eleinte csak a húga, Jade miatt ül a volán mögé, igazából sok kedve nincs lövöldözni; Taurus eredetileg költő volt, csak a családja meggyilkolása miatt jött a sivatagba felejteni (apró figyelmesség: Taurust bármikor megkérhetjük, hogy szavaljon pár sort – összesen 15 verset hallhatunk tőle); Skeeter pedig egy fura fazon, aki Jade szerint olyan bűncselekmény miatt menekül, amit el sem követett, cserébe egy piszok jó szerelő. A játék zenéje hihetetlen telitalálat: hetvenes évekbeli funk – egy az egyben olyan híres tévésorozatokra emlékeztet, mint a Shaft, a Magnum P.I., vagy a CHiPs. Olyannyira komolyan vették a korhűséget, hogy nemcsak a hangszerek, de a stúdiótechnika is azokból az időkből való…
|
|
Az egyes küldetésekben változatos feladataink lesznek: megvédeni egy épületet, elkapni valakit, vagy akár menekülni a banditák elől, mindezt vagy tandemben Taurus-szal és az ő benga fehér cirkálójával, vagy csak szólóban – unatkozni biztos nem fogunk. Minden küldetés után Skeeter, a szerelőnk szétnéz a csatatéren, mi pedig kiválaszthatjuk, hogy a roncsok közül milyen cuccokat szeretnénk újrahasznosítani, amit majd ő megpróbál a következő utáni küldetésre helyrepofozni. Tartalék alkatrészekre pedig igencsak szükségünk lesz, mert a játék nem kímél minket könnyű nehézségi fokozaton sem! Nemcsak fegyvereket zsákmányolhatunk így, hanem nagyobb, erősebb motort, jobb felfüggesztést, fékeket, ilyesmiket is, hogy tuningolni tudjuk hugicánktól örökölt verdánkat. Egy apró trükkel jobb állapotú zsákmányra tehetünk szert: ha nem lőjük szét teljesen az ellenfelet, hanem”csak” addig lőjük, amíg a sérülésjelzője pirosra lecsökken, az oldalsó ablakainkon keresztül a .45 kaliberű pisztolyunkkal kiiktathatjuk a sofőrt. És stílszerűen onnan lehet tudni, hogy a delikvenst sikeresen kiiktattuk, hogy az autója lassan megáll és csak dudál… és dudál… és dudál…
|
|
Az irányítás elsőre talán kicsit furcsának fog tűnni (nekem az volt, mert a numerikus pad gombjaival kellett vezetni), de hamar megszokható és teljesen kézre áll. Az autó viselkedése valahol félúton van a szimuláció és az arcade között: minden kocsinak egyedi vezetési karakterisztikája van, érezhetően másként viselkednek a különböző motorokkal és felfüggesztésekkel, más a fékút a különféle tárcsa- és dobfékekkel –még a fegyverek súlya és a páncélzat mennyisége is számít. Viszont mivel Usákiában járunk, ezért az automata váltó és a tempomat szériatartozék, így a nagy lövöldözés közben szerencsére nem vonja el túlzottan a figyelmünket az autó irányítása. Mivel a hetvenes években még nem volt fedélzeti számítógép és GPS, ezért a feladataink egy cetlire vannak felfirkantva, míg a térkép egy nagyobb lapon van vázlatosan felrajzolva – és igen, nem vagyunk rajta bejelölve, nekünk kell tudni, merre járunk rajta!
|
|
Sztori-módban ugyan nem, de skirmish-ben és multiplayer-ben lehetőségünk van a mintegy 30 járműből 23-at vezetni, közöttük a sima buggy-tól kezdve a sportkocsikon és terepjárókon át a kamionig, iskolabuszig terjed a választék (bár mindegyik jármű kitalált márkanév alatt fut, de felismerhető, milyen valós autóról mintázták őket: van itt minden a Plymouth Barracudatól kezdve a Ford Mustangon át a Lincoln Continentalig minden). Ezeket kedvünk szerint spécizhetjük fel, aggathatunk rájuk fegyvereket, kiegészítőket, majd akár a kampány küldetéseit játszhatjuk újra, vagy nekieshetünk gépi vagy humán ellenfeleinknek, akár mindenki-mindenki ellen, akár csapat csapat ellen.
Ez tipikusan egy olyan játék, amelyik moziért kiált, de miután 1998-ban a 20th Century Fox megvette a megfilmesítési jogokat, nem történt semmi – pedig mennyivel nagyobbat tudna ez ütni, mint mindenféle szőke gyerekek neonnal és műanyaggal felcicomázott matchbox-okkal való cicázása… Aki viszont kedvet kapott egy kis sivatagi balhézásra, a Good Old Games-en mindössze 6 dolcsiért megveheti, és megkapja hozzá az előzményeket feldolgozó Nitro Pack-et is. És még valami: ne feledjetek az iskolabuszt vezetve hátranézni…
U.i.: Tudom, hogy az eredeti Knight Rider 1981-1984 között ment, de a hangulat attól még nagyon hasonló…
