GameDroid

Minden műfajnak megvannak a nagy klasszikusai, az RTS-ek esetében az egyik ilyen a Command & Conquer. Tiberium, GDI, Nod, és az utóbbi felejthetetlen vezetője, az ördögien gonosz Kane. Ezek a C&C sorozat Tiberium ágának kulcsszereplői. Bár a három éve megjelent 3. rész előtti epizódokkal nem játszottam jó néhány összefoglaló és videó megtekintése után végül sikerült pótolnom az elmaradásomat. Persze ettől nem váltam - nem is válhattam - a sorozat kőkemény rajongójává, viszont az idén megjelent 4. - és egyben befejező - részről még én is megállapíthatom, hogy ez a 15 éve felépített világ szemrebbenés nélküli arcon csapása.

Ha hozzám hasonlóan ti is csak utólag pótoljátok majd be az eddigi részeket úgy is kiderül, hogy a mindenki kedvenc Kane-je bizony elpusztíthatatlan és ráadásul nem is öregszik (és itt biztosan többről van szó mint hogy el lehessen adni vele a játékokat :D). Leszúrták, ráomlott egy rakétabázis, lelőtték, csupa olyasmi amitől legtöbbünk egy életre jobblétre szenderülne. De mindegy, ő mindent kibír, lapozzunk. A 3. rész kiegészítő lemezében a Kane’ Wrathban, Kane a segítségünkkel hozzájutott a Tacitus-hoz (röviden és ahogy én értettem: egy idegen pendrive, jó sok adattal amit a 2. részben a GDI szerzett meg egy lezuhant földönkívüli űrhajóból). A 4-ben már a 2065-öt írunk, a Föld nagy részét ellepte a tiberium és ekkor hirtelen több mind félszáz év pofozkodás után Kane beállít a GDI parancsnokságra a Tacitussal és egy visszautasíthatatlan ajánlattal. Az első mínusz ezért jár. A jó öreg Kane félredobja eddigi elveit és összefekszik korábbi ellenségeivel? Furcsa... No de ugorjunk 15 évet. Egy szempillantás alatt sikerült megfékezni a tiberium terjedését a tiberium control nodeokkal (TCN) amik az egész bolygón egy hálózatot alkotnak és szépen kiszürcsölték a felszínről és a - alól az összes kristályt. Kane együttműködik a GDi vezetőkkel, az egyik parancsnok persze bizalmatlan és Nod ellenállók is vannak akik meg mindenkit utálnak. Totál feje tetejére lett állítva minden amit eddig ismertünk.

Ezt katyvaszt csak megfejelik a teljességgel érdektelen történettel. A 3. rész végén egyetlen épségben maradt Scrin torony (mellesleg az idegenek a folytatásban nem térnek vissza) energiaellátást szolgálnák a TCN-ek és a toronyban van egy portál amit csak 5 ember képes aktiválni mivel egy iPhone van ültetve a szemükbe. Az egyikük természetesen mi vagyunk. Az élőszereplős átvezetők során úgy kezelnek minket mintha ott lennénk, folyton nekünk beszélnek ami számomra egyáltalán nem segítette a beleélést –mert hát állítólag ez lett volna a cél. Amikor asszonykánk (úgy tűnik a hölgyjátékosok száma elenyésző) nekiáll zokogni, hogy gyerevisszédesnemakarlakelveszenihiányzolhüpphüpp az például kifejezetten idegesítő volt. Csak némán bambulunk és hallgatunk, oké nehéz (drágább) lett volna megoldani, hogy valódi szereplők lehessünk (legalább egy minimális szintű interakció elfért volna ha már a fejünk a kamera) de ha nem megy akkor jobb lett volna ha maradnak az előző részek eligazítóképernyőinél. Na és akkor a vége… Részletezés nélkül egy apró spoiler, maga a végső videó, a nagy lezárás, hasonló a Lost utolsó részéhez. Itt is egy ez?, ennyi? tört fel belőlem. Mint már említettem nem vagyok nagy CnC rajongó de el tudom képzelni, hogy mit érezhettek azok akik már 15 éve vártak arra hogy kiderüljön hogy mi a helyzet a tiberimmal és hogy ki is, mi is Kane valójában.

Fontolatlanul haladók

Az összecsapott történet mellett egy újabb mínusz jár a játékmeneti változtatásokért. A jól ismert tiberiumgyűjtögetés és bázisépítgetés helyett mobil bázisokat, Crawlereket kaptunk. Az oké, hogy a TCN eltűntette a tiberiumot de ha volt egy jól bevált játékmenet akkor miért pont a (állítólag) befejező részben kellett lecserélni? Háromféle crawler közül választhatunk, támadó, védekező és támogató. Az támadó egy lépegető, a keményebb egységek létrehozására szakosodott, a védekező gurul, elsősorban gyalogosokkal rendelkezik és védelmi épületeket húzhat fel, a támogató pedig repül, ennek megfelelően többnyire repülőket és más légi alkalmatosságokat gyárthat illetve mindenféle erősítő/gyengítő képességekkel láthatja el az egységeket. Erőforrásra nincs szükség, viszont van egy 50-es egységlimit így nem tudunk majd hatalmas seregeket létrehozni, sőt ez a korlát a nehézségi szint feljebb húzásával sem nő. Hasonló korlátozatás van a védekező crawler épület-, és a támogató képességpontjaira is. Minden egységnek van egy-két hatásos ellenpárja de persze lehet például sebezni a nagyobb tankot a gyalogság elleni csapatszállítóval csak értelemszerűen többet kell belelőni. A szintkorlát miatt nem engedhetjük meg magunknak hogy mindenből legyen egy kevés így célszerű felderíteni, hogy az ellenségnek miféle fegyverei vannak.

Hoztam is DRM-et meg nem is

Az Assassin’s Creed 2 PC-s megjelenésével együtt szidtuk ám rendesen az Ubisoft új, állandó internetkapcsolatot igénylő védelmét. Az EA-nél nagyon huncut módot találtak az áldott/átkozott védelem lemásolására. Ugyan a játékot nem védi semmiféle komolyabb védelem, azonban ahhoz hogy játszhass állandó internetre van szükség. Oppáré! Nem támogatjuk nagyon az Ubiét de azért egy hasonlóval mégis csak előállunk. Hát hogy is van ez? A CnC4-et telepítés után össze kell kapcsolnunk az EA fiókunkkal. A mentések a gépünkön maradnak meg minden viszont a szintünket a fiókunk tárolja. A küldetések során tapasztalati pontot szerzünk és kb 2-4000 megszerzése után szintet lépünk aminek következtében új egységek, képességek válnak elérhetővé. Szóval a helyzet az, hogy ha frissiben nekiállunk a kampánynak akkor csak az első szintű egységek állnak majd rendelkezésünkre amikkel bár végig lehet küzdeni az egyjátékos részt azért könnyebb szinteken is problémát okozhat néhány olyan küldetés aminél például időre kell felkészülnünk vagy sokkal erősebb ellenfelekkel kell szembenézünk. A helyzet többjátékos részben sem túl rózsás, alacsonyabb szinten is összepakolhat minket akár 20-as szintűekkel aztán hiába küzdünk hősiesen, egy idő után úgyis elérik az erősebb egységeiket aztán már csak nézhetjük ahogy mamut tankokkal eltiporják a gyalogságunkat. A multi egyébként eléggé vegyes. Elég sok pályán küzdhetünk, maximum 5v5-ös meccseket, viszont csak egy játékmód van. Ez a más játékokból ismert domination. Itt 5 darab TCN-t kell elfoglalnunk és ebből minimum hármat megtartanunk ahhoz hogy az ellenfél csapatánál több pontot kaparjunk össze. A játék során érdemes tibérium kristálycsomagokat gyűjtetünk, ezek bizonyos utánpótlási pontokon jelennek meg. Ezek begyűjtésével fejlesztési pontokat kapunk amiből egységeink képességeit turbózhatjuk fel illetve a magasabb szintű egységeinket is ezek összeszedésével érhetjük el.

A Command and Conquer 4: Tiberium Twilight jól is sikerült meg nem is. Máris oldom ezt a paradoxont. Mint CnC játék egyértelműen csalódás, ez a sorozat nem ilyen lezárást éremelt volna, mind a történet mind pedig a játékmenet az eddigi részek megsértése. Másrészről viszont a játékmenet igenis megállja a helyét, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy megjelenés előtt a bétával eltöltött idő hatására boltba kerüléskor meg is vettem a játékot. Az idei év legrosszabb döntése volt mert az egyjátékos rész rövid, multiban meg kezdetben voltak ugyan szép számmal a szervereken mostanában viszont csak alig párszáz ember ül le ezzel játszani. Mivel már sikerült maximum szintre tornászni magam ezért már semmi késztetést nem érzek arra, hogy elővegyem a játék single részét vagy menjek egy pár kört a gép ellen. A CnC4 a Red Alert 3 cipőjében jár, ha más néven adják ki ezt a játékot akkor alighanem jobban teljesít, viszont ebben formájában az elvárásoknak nem sikerült megfelelnie, azért mindenesetre a 3 pontot ez is megérdemli.

	Név:Command and Conquer 4: Tiberium Twilight Fejlesztő:EA LA Kiadó:Electronic Arts Honlap: Klikk ide! Stílus:RTS Ami tetszett: játékmenet multiban volt egy két jó meccs Ami nem tetszett: a sorozathoz nem illő befejezés élőszereplős átvezetők színvonal alattiak a jól bevált recept ellenére fölösleges játékmeneti újítások