GameDroid

Avagy: Mennyire játék platform a Microsoft megjelenés előtt álló új operációs rendszere? A kérdés azért jó és helyénvaló, mert a csúful járt előd bizony hatalmas pofonokat kapott a játékosoktól, valljuk be, joggal, hiszen az XP fürgesége, kezessége után kaptunk egy olyan behemótot, mely jelentősen lassítani volt képes szinte minden játékot. A helyzet sok esetben reménytelennek tűnt, felbukkantak a régebbi alkotások kapcsán komoly kompatibilitási problémák is, melynek okán vagy egyáltalán nem, vagy csak húzós erőfeszítések árán lehetett működésre bírni egy-egy klasszikust. Amennyiben a Microsoft érvényesítette volna kissé kifordított mechanizmusát, a Windows 7 beköszöntével a törvényszerűség szerint - új Win, x százalékkal lassabb működés – legfeljebb egy klassz diavetítésben lehetne részünk – és nem csak a közismerten gépzabáló Cryis esetében… Lássuk tehát, mire jutunk ezzel az új operációs rendszerrel!

(Teszt konfigurációnk egy akár átlagosnak is nevezhető, nem éppen hc-s gamer gép, mely azok számára, akik hobbijuknak tekintik a virtuális kalandozásokat, némi spórolás árán biztosan elérhető. Lássuk a tényeket: Egy közönséges, Gigabyte alaplap, 3x1 giga 1033 Mhz memória, egy E6750-es processzor szolidan a gyári órajelen futtatva, egy 512 Mb fedélzeti memóriával feszengő 8800 GT videokártya, illetve egy 160 gigás merevlemez adják a technikai hátteret.)

Érdekes ügy volt ez a jó öreg, 2001-es Payne bácsival. A telepítő mindjárt az elején közölte, hogy szerinte kevés a memória a gépben, majd szívélyesen felajánlotta, hogy ezért esetleg megszakítható lehet az installáció. Miután úgy döntünk, hogy mégis teszünk egy próbát a háromgigányi memóriánkkal, újabb üzenet érkezik: Rendben van, felrakom Neked a játékot, de most szólok, hogy mivel 96 megánál kevesebb memóriája van, játszhatatlan lesz a Max Payne. Itt már megmakacsoltam magam és azt mondtam: Rock and Roll! A procedúra után megfeszített várakozással böktem kedvenc nyomozóm kobakjára, a beállításoknál minden kegyetlen maximumra állítottam, aztán elindítottam a sztorit. Érdekes módon kezdetét vette a móka. Az intrónál egy valamit hiányoltam nagyon: A hangokat. Ezek ugyanis nincsenek, ha az ember Windows 7-en futtatja a Max Payne-t. A bevezető után eljutunk az első boot képernyőhöz, na, itt adta fel a rendszer a küzdelmeket és Max győzött. A játék szó nélkül lépett ki a mátrixból, mi pedig pisloghatunk a csinos W7 asztalra. Ha azt hisszük, hogy itt véget ért a küzdelem, tévedünk: Maga a Windows lép a tettek mezejére, kérdés nélkül kutatni kezdi a hiba forrását és néhány másodpercen belül tálcán kínálja a megoldást: Esetleg futtassuk ezt a rakoncátlankodó szoftvert Windows XP SP2-es üzemmódban? Persze rábólintunk, a többit elvégzi helyettünk a rendszer. Elindítsuk? – kérdezi meg újra, aztán megint ott találjuk magunkat Max sötét, game-noir világában. Ezúttal nem dob ki minket a játék, sőt, remekül lehet vele játszani, a sebesség is remek, nincs itt semmi gond. Csak azok a bizonyos hangok.. Azok, amelyek olyan furán és hiányosan szólnak. Ez az egyetlen probléma, mely felmerült a 2001-es játékkal kapcsolatban a Windows 7 automatikus – intelligens? - hibaelhárítása után: Az átvezető videókban egyáltalán nem szól semmi, a játékban pedig furán eltorzult, hiányos hangkíséret övezi a lövöldözéseket, párbeszédeket. A környezeti zajok szaggatottan szólnak, néha teljesen elvesznek, nem egy esetben csúszik a szinkron, vagy teljesen elvész. Ezen a komoly hibán kívül azonban állítható, hogy a Max Payne játszható Windows 7-en.

Medal of Honor: Allied Assault

Az előző, Vista rendszeremen komoly erőfeszítések ellenére sem tudtam a klasszikus II. Világháborús FPS-t működésre bírni, semmiféle kompatibilitási mód és speciális driver nem oldotta meg a problémát. Érthető tehát, ha némileg remegő kezekkel helyeztem a CD-t az optikai meghajtóba, és izgatottan vártam, hogy a telepítési procedúra a végére érjen. Miután ez megtörtént, a főmenübe lépve rögtön a videó beállításokon igazítottam és a lehető legmagasabb értékeket állítottam be. Sajnos a Vista esete megismétlődött, a játék OpenGL hibára hivatkozva fejezte be rövid pályafutását. Azonban nem adtam fel: Ismét a videó menüpontban alacsonyabb felbontási értéket választva – 1280x1024 –próbáltam meg a lehetetlent, majd rákattintottam a térképen az első küldetés kezdetét jelző csillagocskára. És lőn! A játék elindult! Hatalmas lövöldözés vette kezdetét, mely vagy negyed órán keresztül zajlott, aztán egy pontnál az egész rendszer lefagyott, komoly CRTL-Alt-Del nyomkodásos árán úsztam meg az újraindítást. Egy újabb próbafutást indítottam el, ekkor már minden tökéletesen flottul ment. A Medal of Honor: Allied Assault a felbontást leszámítva a legmagasabb beállítási értékekkel tökéletesen futott a romantikázás okán kissé hosszúra nyúlt – több mint egy órás – tesz időszak alatt, beállva egy stabil 91 frame-s értékre. Elmondható tehát, hogy minimális kompromisszumokkal nem jelenthet problémát a MOH:AA futtatása Windows 7 rendszeren, vagyis itt az újonc alaposan túltett az elődön, a Windows Vistán. (Arra azért figyeljünk oda, hogy a MOHAA.exe hajlamos a játék leállítása után beragadni a folyamatok között, így az szépen ott fut a háttérben, mintegy 100-130 megabájtnyi memóriát lefoglalva. A Feladatkezelőben válhatunk meg tőle végérvényesen.)

GTA IV

Kósza rémhírekkel és csúf tapasztalatokkal vannak tele az internetes fórumok témába vágó részlegei arról, hogy a GTA IV nem hajlandó elindulni a Windows 7 rendszeren. Kíváncsi voltam, vajon mit produkál a két szoftver kölcsönhatása, így a hosszas telepítési procedúrát vállalva a Rockstar talán legjobban sikerült free-roam játékával is tettem egy próbát. Az eredmény megdöbbentő volt: A GTA IV és kísérő programjai – Windows Live illetve Rockstar Social Club – elsőre is remekül működtek, egyetlen futtatási hibát nem produkált a teszt. Azonban akik teljesítménynövekedésre vágynak, azok kissé csalódni fognak: Én legalábbis semmiféle pluszt nem érzékeltem azokkal a beállításokkal, melyekkel Vista alatt annak idején végig játszottam a játékot. Sajnos a három kiadott és általam telepített javítás sem hozta el a mennyországot, az átlag frémperszek 22 körül volt mérhető. Azt azonban meg kell mondjam, hogy végre azt sikerült elérni, hogy ez az érték ne essen 20 alá, így aztán bizonyos értelemben mégis javult egy fikarcnyit a helyzet. Sajnos azonban alacsonyabb felbontásokon sem jártam sikerrel. Lementem egészen 1024-ig de a GTA IV még ekkor sem akart kimondottan szépen futni, éppen csak hajlandó volt arra, hogy folyamatos mozgóképet adjon a legkisebb, bár egy nagyobb monitoron már nem túlságosan élvezhető felbontással. Itt bizony valami alapvetően lett elszúrva és vélhetően már nem fog javításra kerülni. Ezzel mindenkinek meg kell barátkoznia.

Far Cry 2

Ahogyan az borítékolható volt, a Far Cry 2 sokkal eredményesebb technikai kivitelezésének hála jóval szebb eredményeket produkált a teszt során. Pedig itt is hatalmas, szabadon bejárható terek, nagyságrendekkel szebb objektumok, textúrák, shaderek lepik el a tájat, a buja növényzet és az ezek által vetett komplett árnyékok legalább olyan kihívás elé kellene állítsák a számítógépet, mint a GTA IV. Valami oknál fogva – talán programozói tudás és odafigyelés? – a Far Cry 2 mégis hihetetlen tempóban húz el a Rockstar üdvöskéje mellett. Ultra magas részletességgel, 8x él simítással a játék átlagosan 27 képkockát préselt ki magából másodpercenként, 2x él simítás esetén már 37 képkockával számolhatunk, ha pedig megfelelően nagy felbontásban játszunk és nincs szükségünk a szűrőre, akkor 47 lesz az átlagos szám, amit kapunk. Ez bizony nagyszerű eredmény, hiszen még a Vistán sem futott ilyen extrém részletesség mellett ennyire szépen a Far Cry 2. Tapasztalataim szerint itt egy 20%-os teljesítmény növekedést érzékelhetünk, ami legalábbis figyelemre méltó! Hibák sem a telepítés folyamán, se pedig a demózás alatt nem fordultak elő, a Windows 7 csont nélkül vette ezt az akadályt.

Crysis Warhead

Íme, minden asztali rendszer gyilkosa, a szoftver, amely nem ismer kegyelmet még a felsőkategóriás összeállítások számára sem! Kicsit megszeppenve indítottam el a HOC Benchmark programját, mely sajnálatos módon legfeljebb 1280x1024-es felbontáson engedélyezte futtatni magát, méghozzá szűrők nélkül. Nem mintha ez nem lett volna több mint elég… Az első teszt során optimistán – na jó, inkább a buli kedvéért – Ultra High beállításokkal kísérleteztem, melynek a vége csúfos kudarcba fulladt: Az átlagos FPS szám alig volt 12 az Airfield nevű demóban. Ugyanitt kissé visszább vettem az agarakkal és egy szolid High opció kiválasztásával már némileg játszhatóbb kép bontakozott ki, komoly 23 FPS értékkel. Nos, igen. A Crysis technikai szempontból kettős mérföldkőnek számít: Szinte már foto realisztikus grafika, melynek varázsát azonban azonnal tompítja az a tény, hogy egy kellőképpen igényes játékos legfeljebb néhány év elteltével tudja majd ráereszteni a játékra a HD-felbontást, a maximális szűrő értékeket és persze az Ultra Magas beállításokat. Addig marad a megalkuvás és az egyébként rendkívüli játékélmény. Megjegyezendő még, hogy a Vista esetében a kompromisszumos megoldás sem segített túl sokat és egy 1650-es felbontás mellett, High beállításokkal, szűrők nélkül valóságos örömünnep volt, ha a képkocka számláló kijelzőjén megláttam egy húsznál magasabb értéket. Ehhez képest a Windows 7 hasonló beállítások mellett, ha csupán kicsivel is, de az előd felett teljesített. Itt persze nem beszélhetünk 20%-os teljesítménynövekedésről, de ha ezt a számot megfelezzük, akkor már közel járunk az igazsághoz. Sajnos azonban még ez sem elég, főképpen, ha figyelembe vesszük, hogy a 23 FPS-t gyakorlatilag egy lebutított Crysis Warhead tudta kinyomni magából… Az éles bevetés sem mutatott vidámabb helyzetet: Igaz, hogy nagyrészt jóval 20 FPS felett dobta ki a gép a játékot, ám ez még éppen hogy játszhatónak is alig nevezhető. Kisebb felbontásoknál természetesen már inkább a 25-30 FPS közötti értékek dominálnak, így már jóval játszhatóbbá válik a Warhead a 17-19 collos monitorok tulajdonosai számára.

Bioshock, Gears of War

Azért vesszük egy kalap alá a két játékot, mert mindkettő FPS-limitált, vagyis az előre megadott 60 FPS-t úgysem lépi át egyik sem. Mindazonáltal a legmagasabb beállítások mellett a Windows 7 szépen állta a sarat, mind a telepítés, mind pedig a játék nagyszerűen futott mindkét esetben. Itt kényszerű döntetlenről beszélhetünk, hiszen ezek a szoftverek nagyon jól optimalizáltak – mondhatni, iskolapéldái annak, hogyan kell egy mai játékot összerakni – így aztán már egy középkategóriás géppel ki lehet sajtolni belőlük a maximumot. A lényeg: A Windows 7 közreműködésével nem kell lemondanunk ezekről az alkotásokról sem.

A legújabbak…

Tesztünk elkészültének ideje alatt sorra érkeztek a legújabb sikerjátékok, mint például a Chronicles of Riddick remake kiadása, megfejelve egy új kalanddal, sőt, járt nálunk a Call of Juarez: Bound in Blood is. Azt kell mondjuk, a 7 ezekben az esetekben már egyáltalán nem jött zavarba, semmiféle probléma nem merült fel, a játékok mindegyike kiválóan futott, méghozzá a legmagasabb beállítási értékek érvényesítése után sem vettek vissza a lendületből. A legújabb premier címek kipróbálása esetén egyértelműen éreztük az XP-feelinget, vagyis azt a gyorsaságot, stabilitást, amit utoljára évekkel ezelőtt, a Windows Xp korában tapasztalhattunk meg. A következtetés tehát világos: Ha valaki esetleg a mai napig óvakodott a Windows 7 legálisan kipróbálható változatától, mondván, hogy ez a rendszer még nem kiforrott, az nyugodjon meg, vegyen egy mély levegőt és kezdjen neki a regisztrációs procedúrának a Microsoft weboldalán. Nem fog csalódni, pláne nem az új kiadásokkal kapcsolatosan!

Nvidia Casdades

Ez az apró benchmark program kifejezetten Windows Vistára és 8800-as videokártya szériára íródott. Nos, Windows 7 alatt natív felbontásban, a legmagasabb szűrő beállításokkal 23 FPS sikerült kihozni a rendszerből. A szűrők eltávolítását követően ez az érték csaknem megduplázódott, 45 FPS lett a végeredmény.

3DMark Vantage

A Futuremark hírhedt szintetikus tesztje eddig csak Vista rendszereken volt futatható, ímmel-ámmal. A korát megelőzőnek szánt grafikai effekt parádé azonban most mintha elmaradt volna: A tesztek során sehol nem találkozunk pazar látványvilággal, cserébe viszont már alacsonyabb felbontásokon sem fut szépen egy átlagos játékos konfiguráción. Ez a hülyeség a Windows 7-el sem tudott megváltozni. Hiába no, egy szándékosan alul optimalizált, szélhámoskodó, az üzleti érdekeket kiszolgáló program a Microsoft új rendszerén sem képes csodákra. A végeredményként kapott 6599 pont kicsit magasabb, mint a Vista esetében kiosztott 6338 pont, de azt hiszem, ez a teszt a továbbiakban nyugodtan hanyagolható. Haszontalan, értelmetlen erőforrás pocsékolás csupán.

Konklúzió

A játékok nagy részében habár nem olyan látványos gyorsulás, de azért határozott javulás tapasztalható a Windows 7 esetében. Ami inkább a lényeg, az a visszafelé való kompatibilitás megléte, mely jóval fejlettebb, mint amilyet a Vista esetében tapasztalhattunk. Habár a gyorsulás visszafogottsága még egyáltalán nem valószínű, hogy végleges lenne, elvégre egy béta állapotban levő operációs rendszerről van szó, illetve az is megjegyezendő, hogy a kifejezetten 7-re írt Nvidia driver sem áll még a helyzet magaslatán. Erre lehet bizonyíték az a viszonylag sok lefagyás, mely a tesztidőszak alatt következett be és melyeket a rendszer önvizsgálat szerint rendre a driver hirtelen leállása majd újraindulása okozott. Amennyiben az Nvidiánál stabilabb, kiforrottabb meghajtó programokkal rukkolnak elő, egyáltalán nem kizárt, hogy a 7 játékos szempontból nem csak stabilabb lesz, de tovább gyorsulhat, akkor pedig valóban igen könnyedén elérheti az XP sebességét.