Soha nem voltam oda sem a japánokért, sem a japán kultúráért. Valahogy olyan marha idegen nekem mindaz, amit ezek a fura, apró népségek művelnek és most már gyanúsak is, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy szerencsétlenek betegebbek még a németeknél is. Itt vannak ugye a manga és anime filmjeik, amik mérhetetlenül unalmasak, ha mégsem, akkor pedig primitívek, minden szempontból egyszerűek, mint a faék. A Magyar Népmesék ezekhez képest egy biblikus eposz. Idióta kinézetű csajos pasik és túlstilizált, kislányos csajok harcolnak/***nak egymással, esetenként más fajokkal, állatokkal, szóval egyfajta univerzális liberalizmus itatja át ezt a rengeteg mélyenszántó baromságot. A filmjeik külön kategóriát képviselnek, nagyjából minden alkotás minden perce égető bizonyíték arra, hogy a japcsik NEM TUDNAK filmet csinálni, legalábbis szórakoztatót biztosan nem, művészit meg mindenki tud, feltéve, ha eléggé be van pörögve. Nem nagy kunszt ötven percig mutatni egy csírázó babot, miközben a háttérben árnyképek váltakoznak és egy unalmas hangú narrátor monoton hangon felolvassa a Genezist. Szóval kit érdekel! Aztán itt vannak a játékaik. Egyesek szerint ebben a tárgykörben a japcsik a királyok - Metal Gear Solid, Final Fantasy, Silent Hill - szerintem meg legfeljebb akkor lehetnének jók ebben az iparban, ha rajtuk kívül nem lenne benne senki más. Én próbálkoztam, de tényleg. Erőltetett, rémunalmas marhaságok jöttek át MINDEN esetben, hiába no, tőlem aztán tényleg rettenetesen távol áll a japcsi gondolkodásmód, életfelfogás, meg minden, ami velük kapcsolatos. Szóval én pártolom a vietnami háborút és annak esetleges kiterjesztését a távol-kelet egyéb gyöngyszemeire. :D A legújabb érdekesség után pedig már magam gyártom a napalm bombákat… (Néhány felháborodott hozzászólás miatt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ez egy személyes, szubjektív és szemtelenül általánosító vélemény. Az enyém. Igen, bele lehet kötni, de nem érdekel. Jogom van ahhoz, hogy rosszul legyek a japcsi kultúrától, ahogyan másoknak joga van ahhoz, hogy ne szeressék pl. a spanyol vagy mongol népzenét. Valakinek ez jön be, valakinek az. A japán kultúra szeretete vagy nem szeretete nem intellektuális mérce, ezzel az erővel az is egy tuskó és sötét barom, aki nem csípi a nigériai népművészetet, mert hogy az is milyen értékes, te meg de hülye vagy, hogy nem vagy képes értékelni. Ugye? Na, így tessék ehhez hozzáállni. Köszöntem. Ja igen, még valami: Azért, mert animét nézel orrba-szájba, nem leszel különleges ember. ;))
Itt ez a vén hülye is... Ő a best of a távol-keleti játékok hősei között. Túlzó idiotizmus - ezt sosem csíptem...
Igazi barátnő – monitoron keresztül
Az van ugyanis, hogy a japánok piacra dobnak egy játékot, aminek nemes egyszerűséggel az a címe, hogy Igazi barátnő. És hát egyértelmű, hogy mi a cél: Simizni, cukizni a csajszit, aki hálásan dobja az ágyra magát és aranyosan pislog ránk a monitoron keresztül. Ha akarjuk, természetesen full 3D-ben, már ha van olyan szemcsink. De azért érzitek mindenek a mélységes betegességét? Ha nem, akkor a gond már nálatok is jelentkezett, ilyenkor érdemes egy lőfegyver után nézni, amit saját magatok ellen fordíthattok. Szóval ugye minden a tamagocsival kezdődött, legyen virtuális kisállatunk, hordjuk a zsebünkben, mutogassuk az oszitársaknak a suliban meg minden. Ezt sem igazán értettem, hiszen igazából egy elképesztően egyszerű kódsort tettünk meg imádat tárgyává, a gyerekeket mélyen hülyítette az a illúzió, hogy a kvarckristályok elegye márpedig egy lélekkel rendelkező, érző lény. Szóval én már ezt sem bírtam. De ez a Igazi Barátnő dolog kicsit jobban kiakaszt. Mi az, hogy igazi, ba**meg? Miért, ha akarom, jó vagyok nála egy nyelves puszira, vagy átölelhetem, esetleg elhívhatom a közeli parkba sétálni? Nem, ez a szemét csak a monitoromon jelenik meg, minden bizonnyal hihetetlenül primitív és átlátszó reakciókra képes, melyeket ráadásul záros határidőn belül igen illúzióromboló módon elkezd majd ismételgetni. Egyáltalán miféle arcoknak találták ki ezt a hülyeséget? Teljesen antiszociális, überkocka retardáltaknak, akik TÉNYLEG EGÉSZ NAP a számítógép előtt rohadnak, a real time és real life kommunikációs képességük nullára redukálódott, ezért csajozni sem tudnak most már soha többé és a Get A Life című óvatos intelem számukra csak azt jelenti, hogy túl sokat lógtak a GTA IV-ben az egyik internetkávézó gépén? Tényleg érdekelne, hogy miféle alakok a szeme csillan fel a Igazi Barátnő című PC-s program láttán és vajon oly rejtélyesedő szégyenérzettel csempészik e haza a korongot, mint más egy guminőt? Kinek kell ez? És tényleg, mit lehet ebben látni? Kapcsolati perspektívát? Meg különben is, ez most hogy van? Meglátom a Igazi Barátnő programot és 10 dollárért vagy akármennyiért megveszem - mi ez, rabszolga kereskedelem? :D -, hazaviszem, felinstallálom a nőcimet - ahelyett, hogy egy hús-vér csaj installálna engem magára… -, és máris dúl a l’amour? Mit nyújthat egy ilyen program? Simizhetjük a csajt, aki jutalmul kidomborítja a pixeleit és hálásan lejátssza azt a nyögés felvételt, amit kétmillió kilométerre odébb és hónapokkal korábban játszottak fel egy szinkronszínésznő közreműködésével? Úristen, ezt valaki képes értékelni?
Gyere apuci, kapj el egy kanyarra... Aztán segíthetsz megcsinálni a leckémet is... Egészséges...
Hamis a baba!
Képes, banyek. Habár én úgy gondolom, hogy a következő történet inkább csak egy ötletes reklámfogás, mégis, sajnos van ez a világ annyira tébolyult, hogy akár simán elhihessem: Az ilyesmi tényleg megtörténhet. Akadt ugyanis egy szegény szerencsétlen pasas, aki belehabarodott egy pixelcsajsziba és feleségül is vette azt. Hogy micsoda? Na jó, elmondom akkor rendesen: Japánban az ősz folyamán jelent meg Nintendo DS-re egy úgynevezett randi szimulátor, a Love Plus, melyben három kislány kinézetű hölgyeménynek kell tenni a szépet. (Amúgy ez az örökös kislány kinézet is némi aberrációt enged feltételezni, nem?) Hősünk, az ügyeletes elmebeteg, akinek csak a nicknevét ismerjük, SAL9000 hogy-hogynem, beleszeretett a program egyik üdvöskéjébe, Nene Anegaszakiba, akit hamarosan oltár elé vezetett. Elvette feleségül. A játékot. Igen, nászúton is voltak és a manus kajakra úgy tesz, mintha boldog házasságban élne egy hús-vér nővel. Megkérdezném tőle, hogy milyen izgi volt a nászéjszakája, de ez túlzó kegyetlenkedés lenne részemről, ezért simán csak egy szakintézetbe utalnám, hátha még gyógyítható a szerencsétlenje.
Ez tényleg ennyire hülye, vagy ennyire jó és poénos - de azért még mindig beteg - NDS reklám?
Erőszaktevők szimulátora
A távol-keleti videojáték kultúra egy másik, számomra meglehetősen förtelmes vadhajtása az úgynevezett rape játékok megjelenése. Ebben az új stílusban nincs más dolgunk, mint hogy különböző körülmények között, különböző aberrált feltételeket teljesítve erőszakoljunk meg nőket, tini lányokat. Szerencsére a nyugati kultúra - vagyis ami még maradt belőle - egyelőre nem kér ebből a elmebeteg mocsokból - a hollandok talán jó szívvel fogadnák, miközben fűtől röhögcsélve kapcsolnák ki a nagypapi lélegeztető gépét, mert ápolni annyira nem trendi és irány a szivárvány klub, mert az viszont fulltrendi - és miután az Amazon.com-on feltűnt az első ilyen témájú árucikk, egy-két napon belül le is vették a virtuális boltok virtuális polcairól ezt a rémálmot. Elviekben Japánban is betiltották a megerőszakolós játékokat, de az alternatív forrásokból simán be lehet szerezni a témakör legfrissebb műveit, így aztán egyértelmű, hogy a nyilvánvalóan komoly értelmi és érzelmi defektusokkal rendelkező fejlesztők a feketelistára tétel ellenére is gyártják a Battle Raper, Gang Rape Club, illetve Rapeplay címekkel érkező totális őrületeket. A legszomorúbb az egészben az, hogy minderre van piac, van rá kereslet. Teljesen befordult, mélyen idióta, utolsó szánalomhegy félig állat, félig sem ember csökevények nyúlnak magukhoz, miközben akcióznak egy-egy ilyen játékban, vagy mi? Ez tényleg jelent bármiféle élvezetet, önmegvalósítást, szórakozást? Tényleg ez kell valakinek ahhoz, hogy úgy érezze, ő most ki van elégítve? Miféle beteges, aberrált gondolkodásmód kell már ahhoz is, hogy az ember csak kíváncsiságból ránézzen ezekre a förtelmes szemetekre?
Már ezt is megteheted. Ha van rá ingerenciád...
A japcsik tehát biztos, hogy nem teljesen komplettek, talán a két atomrobbanás sugárzása hülyítette meg ezeket a népeket, ki tudja, de az biztos, hogy PC-s játék vonalon nehéz náluk aberráltabb társaságot találni.
Hozzászólások
Összegezve és a félreértés elkerülése végett: egyetértek a cikk fő témájáról kifejtett véleményeddel, de azt azért ne mondjuk ki, hogy filmek és rajzfilmek terén nem tudtak semmi értelmeset összehozni, mert erős válogatást igényel a dolog, de azért található néhány olyan mű, amit nyugaton is példának tekinthetnének az alkotók.
Talán nem véletlen, hogy Japánban nemrég kampányok sorát indították, hogy a fiatalság... nem is tudom, vegyen részt az életben. Hogy a virtuális hőstetteik sorozata helyett a való világban is vegyenek részt. Címszavakban: "tegyél valamit a jövődért, bazmeg", "szavazzál, bazmeg", "alapíts családot, bazmeg", "gondoskodj önmagadon kívül másokról bazmeg" meg egyáltalán, "ne dögölj meg a monitorod előtt 48 óra wow után bazmeg". Ebből az első négy valóságos, érdemes elolvasni a Time erről szóló cikkét http://www.time.com/time/specials/packages/article/0,28804,1917631_1917629,00.html alatt. Ki tudja, talán a köv cikkhez is hasznos lehet, a mellett, hogy érdekes.
A linket köszi, hasznos.
Amúgymeg: Nem hiszem, hogy a cikkem egy átfogó értekezés lenne a japcsi kultúráról és népről és ebben a vonatkozásban lennének elítélve. Ez egy játékmagazin és én ezt a vonulatot hoztam fel, annak vadhajtásait. Nekem nem jönnek be a japán játékok és filmek sem. Egyik sem. Finoman szólva messze állnak tőlem ezek a képi világok és témák, ezért nemtelen egyszerűséggel nevezem ezeket szarnak. A GD-s cikkek pedig bevallottan szubjektívak, így nagy örömmel vállalják a szerzők azon meggyőződésüket, melyeket esetleg mások hülyeségnek tartanak. Ettől még megmaradnak véleménynek, ahogy az ellentétes megfogalmazások is gazdájuk gondolatvilágát gyarapítják továbbra is. Ez nem egy meccs, amit meg kell nyerni, mertkülönben... Ezek csupán vélemények. Egyik sem erősíti vagy oltja ki a másikat. Zola: Igen, és Jerry Springfieldet is milliók imádják az USA-ban, tényleg csupán a millióktól lesz valami értékelendő alkotás? Kötve hiszem. Nodemindegy.
Köri: ja hogy nem volt ilyen szó? Most már van
...
És az, hogy lelkileg megnyomorítja az az undorító állat? Képzeld már magad egy nő helyébe, az engedélye nélkül - mert ugyebár ha tud akkor küzd ellene - hatol(/nak) be a Legszentebb Szentélyébe. Hát az kurva jó lehet... Megerőszakolsz egy játék karakterrel egy játék nőt. Úgysincs jelentősége. Hát elárulom ha játékosként megölsz egy játékban lévő embert annak se. Való életben meg. Hát én inkább ölnék meg egy embert mint hogy meg kelljen erőszakolni valakit. Ha nő lennék hasonló döntés, akkor inkább a halál.
Úgy érzem hogy ez parttalan vita lesz mivel itt értékrendek ütköznek... Ahogy látom eléggé.
"Úgy érzem hogy ez parttalan vita lesz mivel itt értékrendek ütköznek... Ahogy látom eléggé. "
Igen, ezért asszem kiszállok.
Végre írtál valami értelmeset is: "Igen, ezért asszem kiszállok." Remélem ez nem reked meg az "azt hiszem" szintjén, inkább gyakorlati dolog lesz.
Viszont ilyen alapon erkölcsileg az a videojáték is igazolható aminek a története a következő volt (pár éve volt fenn a gépemen, de egyből töröltem is): van egy fiatalokból álló bűnbanda, aki azzal 'szórakozik' hogy hajléktalanokat öl, és az egyik áldozat hozzátartozójával azok tagjait lehet egyenként követni és ... innentől rape/guro keveréke a játék (ha tudod mi az a guro, megjegyzem én is csak 10 percig bírtam az már tényleg durva volt, de erkölcsileg igazolható ilyen logika szerint).
Ja még annyit írnék, hogy nem vagyok az ilyenek rajongója, csak kevés időt fordítok az ilyen "videojátékokra", (legutóbb pl ősszel töltöttem le a battle raper 2t, kíváncsiságból de most pl az sincs fenn) de különösebb bajom sincs velük.
A GTA IV-ben pedig, mint már említettme, kizárólag a játékos felelőssége, hogy ártatlanokat gyilkol halomra, vagy teszi a sztori szerinti dolgát és fajsúlyos bűnözőket iktat e ki. Ebből a szempontból még a GTA sem elítélhető, hiszen rád van bízva a dolog. Ellenben ezzel a rape-guro cuccal, ahol ugye egyetlen cél és lehetőség adódik...
Kajak fogyatékos is lehetsz, hogy még mindig nem érted, hogy a gta -ban NEM a játék CÉLJA ártatlan járókelők megölése.
Erkölcsi logika alapján igazolható egy bosszúállás, ha az már állati vagyis az alatti módszerrel történik? Szerinted, mert beteg vagy. Írt valaki olyasmit, hogy kizárólag "erotikus tartalmú" játékok lehetnek betegesek? Nem hinném.
Nem vagy ezek rajongója, de az oblivion modra élből rácuppantál...na takarodj.
Bosszúból és semmilyen más okból nem fogok megerőszakolós játékkal játszani, akármilyen történetet agyalnak ki hozzá.
Erőlködsz még, szánalom?;-)
Az lehet igaz, de egy gyilkossághoz mégúgysem. A játékvilág legalja meg a postal/manhunt, a rape egy fokkal szelidebb, az átlag fpsekkel/átlag hentai videojátékokkal (tehát ami nem rape) meg asszem senkinek nem lehet semmi baja.
Köri: És akkor beregisztrálnak, na bumm. Amúgy ha nagyon szakad a cérna, regisztráció ide vagy oda, gond nélkül lehet moderálni a bejegyzéseket, sőt, akár IP alapján is osztogathatunk bannokat. De most még nem akarom, itt egyelőre mindenki - tehát ő is - önmagát minősíti a gondolataival.
zola: A nem rape és hentai játékokkal miért ne lehetne semmi bajom? Nem tetszik a stílus. Ebbe kénytelen leszel beletörődni.
Tulajdonképpen semmi bajom, hogy egy beteg barom vagy, csak tudod az itteni közösség érdeklődési köre teljesen különbözik a tiedtől, ezért javaslom, hogy olyanok társaságát keresd akik hasonló problémákkal küzdenek mint te. Japán oldalak biztos vannak a témában, javaslom a nyelv mielöbbi elsajátítását, aztán egy harakiri elkövetését. Ezzel hozzájárúlhatnál a bolygó tisztántartásához és pár ezer rovarnak is táplálékot jelentenél, ha nem hánynák el magukat.
Azt a véleményt meg elfogadom, hogy a manhunt-postal PONT UGYANOLYAN mint a rape titeket a rape jobban zavar, engem a postal zavar jobban, mint már írtam nem vagyok rape fan csak kipróbáltam de a nyugati gamerek nagy része is kipróbálta kíváncsiságból a postalt, legalábbis a suliban a legtöbben játszottaK vele, 10 ÉVESEN!!!
Viszont (és itt most kicsit offba váltok) két mondat szemet szúrt nekem, ami felett nem tudok megjegyzés nélkül elsiklani: "Szóval én pártolom a vietnami háborút és annak esetleges kiterjesztését a távol-kelet egyéb gyöngyszemeire.
Hiába szeretnéd elhitetni magadról, hogy bárkinél is felsőbbrendű vagy, ezzel a két mondattal nagyjából azokkal kerültél egy szintre, akiket utána hosszú bekezdéseken keresztül gyalázol, csupán a köntösöd más.
Ha nem tetszik valami, uzsgyi az ombudsman, vagy a Szombat c. hetilap és meglássuk mi lesz.
"...a földrajzról szemmel láthatóan fogalmad nincs..."
Merthogy? Elég szégyen, hogy voltál, de azt se tudod, hogy földrajzilag Vietnám bizony sorolható a távol - keleti országok közé. Azon belül Dél - Kelet ázsiai. És?
"Hiába szeretnéd elhitetni magadról, hogy bárkinél is felsőbbrendű vagy..."
padavan
Mindenhol vannak őrültek,akik beletemetkeznek a játékokba. Viszont lehet hogy ennek az embernek tényleg olyan problémái vannak ,hogy nemtud mit kezdeni vele. Kirekesztik a külseje miatt,nem tetszik az ahogyan gondolkodik stb. Aztán ottvannak a szülők is akik lehet h adott helyzetben magasról szarnak a gyermekükre és nem veszik észre hogy mi is történik a fiatal körül. Tény,hogy a mai tinik nem mernek úgy ismerkedni a lányokkal illetve barátkozni,de most komolyan.Ebben a társadalomban nem is nagoyn lehetséges...legalábbis sok helyen. Ha meg ez a pasas tényleg elvett egy virtuális játékot akkor sajnálom ezvan,ha nem zólt neki senki akkor éljenek boldog "párkapcsolatban" ezért nemkell utálni az összes kis japcsit O_O Néhánynak biztosan elkéne egy pszichológus,de arra európában is szükség lenne. Különbséget kell tenni a valóvilág és a netes világ között,akik erre nem képesek azok ne folyjanak bele az ilyen játékokba. A számítógépőrület a 21. században azért valahol tényleg beteges de nem hizsem hgoy ez a japánok hibája lenne. - Elnézést az iszonyat béna fogalmazásomért,csak mindjárt lefejelem az asztalt =o=
A cikkben kiemeltem néhány olyan vonulatot, amit én betegesnek és aberráltnak tartok és egyértelműen Japánból származnak ezek a dolgok. Ha pedig ilyen könnyedén elfogadnánk azt, hogy egy elmebeteg elvesz feleségül egy játék karaktert, akkor legközelebb simán elfogadhatjuk például a férfiról nővé és vissza operálás intézményét, nem akadunk fent mondjuk azon sem, ha néhányan abban lelik örömüket, hogy szarban fürdenek, sőt, a pedofíliát sem kéne büntetni, mert hát szegények, micsinájunk, ez a jó nekik. Ez nem megy. A nyilvánvaló őrület és aberráltság ellen mindig, minden esetben határozottan fel kell lépni. És még mielőtt bárki felteszi a klasszikus kérdést: Az a normális, amit az emberiség túlnyomó része egyetértően annak gondol. Pont.
Fektessünk le néhány alaptételt, jó?
A homoszexualitás nem normális. A transzszexualitás nem normális. A megerőszakolós játékok, ahogyan maga a megerőszakolás, szintén nem normális. Egy játék karaktert feleségül venni nem normális. Az, hogy Tokió utcáin koszosbugyi automaták találhatóak gerjedő férfiak részére, nem normális. Hogy a kilencvenes évek végéig nem volt büntetendő dolog Japánban a pedofília, utána is csak nemzetközi nyomásra, nem normális. Hogy a japán rajzfilmekben rendre kislányos külsejű, bugyijukat rendszeresen kivillantó hősök szerepelnek, nem normális. Mindez teljesen egyértelmű. Aki ezzel nem ért egyet, az szintén nem normális.
És ugye nem Svédországból kerülnek elő ezek a mélyen elmebeteg, aberrált, megerőszakolós játékok. És nem Svájcból. Hanem Japánból. Biztosan nincs semmi jelentősége, de akkor is így van. És ez számomra akkor is jelent valamit.
A kapitalizmus talán jobb mi? Hülyegyerek.
Mindent ki kell próbálni, hogy az embernek átfogó véleménye lehessen mindenről. Nem pártolom a durva játékokat inkább elítélem. Ha valakit az elégít ki, hogy ártatlanokat erőszakol vagy abban leli örömét hogy ártatlanokat mészárol, akkor inkább játékban tegye mint a való életben. Ami nem garancia ugye hogy ott nem e teszi meg a retardált állatja. Már eleve ilyenre vetemedni is..
Smith, amúgy nem hinném, hogy bárkinek is ki kellene próbálnia ilyen aberrált játékokat. Ha valakiben eleve van ilyesfajta kíváncsiság, az inkább próbáljon meggyógyulni és keressen fel egy pszichológust. Az ilyen dolgoknak SEMMIFÉLE létjogosultságuk nem lehet, az aberráltakat pedig vagy meg kell próbálni gyógyítani, vagy zárt osztályon kell őket gondozni. Nincs hülye középút, hogy de, meg csak. Ha valakinek beteges hajlamai vannak, az veszélyes a társadalomra nézve és kész. Ekkor pedig nincs mit tolerálni, különben is, mit toleráljak egy látens pedofil elmebetegen? Akkor tolerálhatnám a sorozatgyilkosokat is, meg a kleptomániásokat, nem? Francokat. Szóval nem hagyni kell beteg játékokkal játszani az aberráltakat, hanem vagy kezelni őket, vagy izolálni a társadalomtól.
Mindenesetre én élvezem mikor gta-ban halomra gázolhatom az ÁRTATLAN gyalogosokat, vagy miután kihasználtam prostit agyonlövöm nagy kacajok közepette... mondjuk ezeket a dolgokat a párom nem díjazza, de nem értem miért baj az, ha én szórakozni akarok egy játékkal? Soilder of Fortune! "Muhahaha!" Mikor sörétestől kibuggyant a faszikám bele... élveztem. És akkor mi van? Egy játék, amiben pont a vér volt a lényeg. Beteg vagyok mert játszom ilyenen? Vagy mert elütöm az ÁRTATLAN, amúgy élettelen, embert szimuláló pixelhalmazt? Ugyan már. Mondhatnám, hogy régen megtanultam szétválasztani a valóságot meg a virtuális dolgokat, de nem mondom! Tituláljatok aminek akartok, végtére soha nem állítottam magamról, hogy hű de normális lennék. Hmmm, legalább nem vagyok unalmas, tudok mulatni minden mulattatni született produkción. Aki ezen a pár soron nem röhögött velem együtt - ugyanis én még leírás közben is felröhögtem -, bizonyára még nagyon tiszta lelkületű. Sajnáljátok is a kis pixelemberkéket! Nyissatok ilyen "a pixel emberkék jogai" pártot! Biztos sikeres lenne!
]
ui: ne töröljétek pls, látszik az íráson, olyan őszinte voltam! :$
Szerintem aki ilyen dolgokra kíváncsi, az full elmebeteg és kezelésre szorul mert biztos, hogy valami látens problémája van. De lehet választani: Én vagyok elmebeteg, mert elmebetegnek érzem az ilyen dolgokat, vagy az, aki nem gondolja, hogy ezek elmebetegségek.
Komolyan mondom, kár volt megírni ezt a cikket. Kajakra vonzza a defektes embereket. Másfelől jó, hogy megírtam, legalább felbasztam egy-két aberrált gyökérnek az agyát.
megerőszakolós játékot akarok
akkor bizony mi vagyunk a negyedik találat.
A baj azokkal van, akiket nem nyugtalanít az, hogy élvezik az ilyesmit.
Pada! Tényleg nem kellett volna megírnod. Napok óta újra meg újra elgondolkodtam ezen, és nagyon nem akartam beleszólni, de most, hogy te is leírtad, már talán egyésrtelműbb lesz számodra a véleményem.
Alapozzunk erre; létezik olyan, hogy negatív reklám. Ami valakit annyira taszít, hogy effajta kirohanásokat produkál, mint te a cikkben, arra kíváncsiak lesznek emberek. Nem azért, mert érdekli őket a rape játék, hanem azért, mert benned, mint a lap főszerkesztőjében ilyen érzelmeket keltett.
Például engem is kíváncsivá tettél --- e cikk elolvasása előtt nem is tudtam róla, hogy létezik ilyesmi. Azonban legalább három oka van, amiért nem fogok kipróbálni egy ilyen játékot sem, de maga a kíváncsiság felébredt. És vannak olyan emberek, akik nem rendelkeznek akkora önuralommal, hogy ellenálljanak a kíváncsiságuknak, tehát a cikk az olvasók bizonyos százalékánál inkább népszerűsíti az ilyen játékokat.
Nem akarok tippelni e százalékot illetően, de ha belegondolok, hogy a fiatalok nyitottak minden újdonságra, szeretnek kísérletezni, és az általánosan megnövekedett sokktűrő képesség miatt a virtuális perverzió egy részén csak mosolyognak, akkor... Vegyük még bele a szülői hanyagságot, ami nem mellékes tényező (mint említettem, kedvesem hat óvodában volt gyógypedagógus, elég sok elhanyagolt gyereket látott)... szóval a kilátások elég rosszak.
Ehhez tegyük hozzá az oldal egyre növekvő látogatottságát és azt, hogy az olvasók 94%-a néma szemlélő. Tehát ha hozzászóltunk hatan, akkor legalább kilencvennégyen csak olvasták és leszűrték a maguk véleményét. Ezeknek bizonyos százaléka kíváncsiságból vagy brahiból rötön átállt valamelyik bittorrent szájtra és rákeresett a "rape" és a "guro" kifejezésekre.
Lenne még mit ideírnom, de hosszas kifejtés helyett összefoglalom egy szóban, mert szerintem így is érthető lesz: Felelősség!
Én végül arra jutottam, hogy az állásfoglalásommal vállalom ebben a témában a rám rót felelősséget. Miután írásomban kizárólag elítélek minden ilyesmit és elhatárolódom ezektől a szemetektől, teljes felelősséget érzek a cikkben foglaltakkal kapcsolatosan, senki nem szólhat, hogy én nem figyelmeztettem az olvasókat. Az aláhúzott felelősség nálam sokkal nagyobb emberkéknél van, pl. a készítőknél, a terjesztőknél. No és azoknál, akik rém egyszerű és átlátszó relativizálással próbálják bagatellizálni ezt a kérdést. Szerencsére itt teljesen eredménytelenül.
Akkor legyen csak lehetőség a répelés, úgy jó? :)
De már tényleg nem koptatom rád a klaviatúrát, mert ha két hónap alatt - mikor az első hozzászólást írtad - ennyire jutottal, hogy még visszajársz ide szerencsétlenkedni, totál no komment.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.