A legtöbb '90 - es években edződött játékosnak az etalon FPS -t, a Duke 3D megjelenéséig a Doom szériák jelentették. Ám kétségtelen, hogy a műfaj alapjait az 1992 - ben megjelent Wolfenstein 3D rakta le, melynek motorjára később több játék is érkezett a piacra, annak ellenére, hogy a Doom mozgatásáért felelős program már jóval túlmutatott az elődön. Az egyik legmélyebb modifikációt az Apogee végezte el a Wolfenstein 3D motorján, melynek következtében tucatnyi új lehetőség bontakozott ki a fejlesztők előtt. Ezeket a lehetőségeket igen jól kiaknázták az egykori Apogee - nál, hiszen az 1995 - ben megjelent Rise of the Triad belsőnézetes akciójátékukban már szinte rá sem ismerni az egykor Hitlert és annak gonosz testőreit mozgató motorra. A Rise of the Triad: Dark War (továbbiakban ROTT) hazánkba természetesen megkésve érkezett, én egy Apogee reklám CD - n futottam bele ebbe az alkotásba, amely ugyan már a Duke 3D - t is tartalmazta, mégis a ROTT is képes volt a képernyő elé szegezni. Miért pont a ROTT, s az első Wolfenstein után miért ő nálam a másik nagy klasszikus? Erre keresem a választ rövid ismertetőmben, amely szokásomhoz híven, lévén nosztalgiázunk és emlékidézünk, egy picit ismét személyesebb hangvételű lesz.
A shareware verzió The H.U.N.T. begins néven jelent meg, már a nevében szerepelt az a titkos speciális alakulat, a High-risk United Nations Task-force, akiket irányítva szembe kell szállnunk és meg kell akadályoznunk egy új, gonosz, világuralomra törekvő titkos szekta térhódítását, akik a San Nicolas szigeten fekvő monostorban építették ki bázisukat. Jól kezdődik, de nem kell véresen komoly sztorira gondolni. Adott volt öt HUNT karakter, két hölgy és három férfi akik közül választhattunk. Mindnek egyedi tulajdonsági voltak, na persze ne gondoljunk szerepjátékos mélységekre, ugyanis a tömeghenten kívül más nem nagyon várt ránk, így csak az egyikük soványabb, a másikuk jobban lő, a harmadik erősebb stb. A játékmenetet nagyon nem befolyásolta, hogy kivel is kezdtünk neki az akciónak, leginkább a kiválasztott karakterek beszólásai miatt volt érdemes mind az öttel kipróbálni.
Már az indításkor előjött a játék poénos mivolta, hiszen a nehézségi fokozatoknak mindig más - más nevet adtak. Csak egy példa a legkönnyebb fokozatra: "Dig my grave now", azaz ásdd meg a síromat! A cikk végén szereplő videóban megint más feliratok lesznek! Ez a fajta viccelődés végigkísérte a játékot, hiszen a játék során olyan extra hatalmakra is szert tehettünk, melyek segítségével akár kutyává változva harapdálhattuk össze a gonosz katonákat. Stílusosan Dog Mode - nak hívták ezt az extrát, de volt természetesen God Mode is, melyet ha felszedtünk, karakterünk kéjes ásítozásba kezdett, majd villámgömböket dobálva kezéből a képernyőn szereplő összes ellenséget leradírozta! S akkor, ha már a poénkodásnál tartunk, még említsük meg a fegyverarzenál egyik legidiótább a darabját, a Drunk Missile - t, amellyel egyszerre akár több rakétát is kilőhettünk, melyek össze - vissza kacsázva röpködtek az ellenség felé. Amennyire volt poénos a játék, olyannyira volt veszettül morbid is! Természetesen ma már 18+ besorolást kapna, hiszen a gép előszeretettel dobott akár egyszerre 10 - 20 támadót egy forgó pengékkel megspékelt terembe. Mi végignéztük a mészárlást, aztán diadalittasan átsétáltunk a csatamezőn!
De mi volt még ebben a játékban az állandó idétlenségen kívül ami megfogott anno? A játékmenet, a szintek tervezése és kivitelezése. Ma már részben elavultnak számítana az a játékmenet, amivel 1995 - ben az Apogee előállt, hiszen a belsőnézetes, minimális taktikázás nélküli tömeghentre ma már nem lenne akkora kereslet a piacon. Ennél azért mégis több volt a ROTT. Hiszen azontúl, hogy gonosz "náciklón" katonákat lövünk halomra a játék 80 százalékában, akik előszeretettel kiabálnak ránk szörnyűségeket és szórják átkaikat és golyóikat felénk, a ROTT ugyanígy tartalmazott platform és logikai elemeket is. A felturbózott Wolfenstein 3D motor új lehetőségeket nyitott a fejlesztőgárdának. Igazából a wolfie motorjára szinte rá se ismertünk, hiszen végre égbolt, horizont és két méternél magasabb falak és ajtók is jelentek meg a játék során. Nem mellesleg a textúrázás és az animáció is erősen finomnak számított akkor. A magas falak közt ugrálni nem tudtunk, de a fejlesztők lebegő padlókat, platformokat tettek be nekünk, továbbá trambulinok segítségével a levegőbe is repíthettük magunkat, ezzel átugorva néhány csapdát. Gyakorta ki kellett logikáznunk, hogy egy - egy lebegő és mozgó platform segítségével hogyan juthatunk át a földből kilövő lángnyelvek és a falból kicsapó tűzgolyókon. Ugyanígy mozgó falak, darálókések, sínen közlekedő, rakétákat köpködő droidok vártak még ránk. Egyszóval teljes akció és élvezetes platform elemek! S mint akkor divat volt, minden szintet pontozott a gép. A ROTT - ban mérték az időt, mi pedig színes életkereszteket gyűjtögethettünk, melyek plusz pontot hoztak a konyhára. Fentebb már említettem a speciális módokat, melyeket beszerezhettünk, gondolok itt a Dog Mode - ra. Ezekből több is volt, így repülhettünk, tűzellenállást is szerezhettünk, de be is rúghattunk, s ilyenkor a képernyő a fejetetjére állt, karakterünk pedig nagyokat sóhajtott és böfögött közben!
A design tekintetében erősen hajazott a San Nicolas szigetén fekvő monostor egy amolyan misztikus, "wolfies" náci erődre, csak a horogkeresztek helyét a szekta jelképei váltották fel. Egyaránt kalandozhattunk a szabad ég alatt falak között, de belső helyszínekre is eljuthattunk. A vörös tégla, terméskő, acélszerkezetek és vasrácsok mind atmoszferikus hangulatot teremtettek, nem mellesleg a lebegő pallók, melyeknek aljai vörösen izzottak. Jól eltalálták az összképet.
A multi részét sajnos nem volt alkalmam nagyon kipróbálnom, de a játékhoz tartozó Com - Bat rendszerben azért élvezetes csatákat vívhattunk egymás ellen, lehetett az gyűjtögetős verseny vagy egyszerű deathmatch. Egyszóval 1995 - ben, a Duke 3D előtt és a Doom debütálása után a Rise of the Triad egy nagyon hangulatos, ötletes és mókás, mi több, egyedi gyöngyszem volt a kategóriájában. Sokszor nevettetett meg, sokszor nyújtott kellemes kikapcsolódást és jó dühlevezető is volt. Ha pedig elakadtam, akkor bátyám felváltott, s ez így ment jópárszor. Ma már persze elég nehéz visszaszokni a csak billentyűzet vezérlésre és nem egérrel lövöldözni és mozogni, de ha sikerül felélesztenünk az old school gamer agyunk féltekét, hamar elkapjuk a játék ízét. A ROTT végre újra beszerezhető, hiszen a gog.com sorra nyomja ki a régi Apogee és 3D Realms játékokat, így azt hiszem nem egetverő összeg 5.99 USD egy ilyen klasszikusért. Majd elfelejtettem, kilépni elég nehéz belőle.... aki ismerte a játékot tudja mire gondolok, nehéz döntések elé állít minket a HUNT, ha olajra akarunk lépni!
 |
Név: Rise of the Triad Ami tetszett:
Ami nem tetszett:
|
|
|
|
