… és mint megmagyarázhatatlan jelenség, sokkal nagyobb sláger volt az ufó, mint ma az RTL Klub. Mikor Déri János (R.I.P.) Nulladik típusú találkozása után pár évvel később feltűnt az X – Akták sorozat, majd 1993 – ban egy brit játéktervező, Julian Gollop is előrukkolt a maga feldolgozásával, egy olyan játékkal, amely mind a mai napig meghatározó eleme a játékiparnak. Egy olyan alapmű jelent meg a Microprose kiadásában, melyet sokan próbáltak már újraértelmezni, átdolgozni, tucatnyi remake – el álltak már elő, de soha senki nem tudta megdönteni azt a tényt, már – már dogmát, hogy X – Com csak egy van!
Én kicsit később kerültem az X – Com UFO: Enemy Unknown közelébe, talán 1996 őszén, mikor kölyökként beültem az egyetemi számítóközpontba Édesapámhoz, aki éppen számtech órát tartott a bölcsészhallgatóknak. Csak ültem az alagsori teremben az akkor felnőttnek tűnő egyetemisták között és bambultam a Netscape- ben az old – school freemail fiókom, mikor a mellettem ülő szemüveges rocker, szakadt „Blind Guardian” arc egyszer csak odasúgta, hogy mit pötyögjek be a DOS promptba. CD Ufo….. ufo és enter! Majd fogadott a kék bolygó térképe, a bázis nézet stb. „Add el a puskákat, lesznek helyette jobbak!” Aztán az első küldetés, mikor már alig vártam, hogy puskavégre kapjam a kényszer leszállt idegent…. A felfedezés élménye az elején szinte minden küldetésen végigkísérte a kezdő játékost.
Az első kényszerleszállás, az első leszállt UFO elfogása, az első élő idegen, az első terrorakció visszaverése stb. Lehetne folytatni a sort. Végül az óra végén apámmal felmásoltuk két kis floppy – s mivel több 1.44 M byte – os lemez nem volt nálam – egy nagy floppy lemezre. Aztán irány haza, s attól kezdve szállóigévé vált otthon ez a mondat: „- A gyerekek mit csinálnak?” „- Biztos megint ufóznak!”
A játék alapvetően egy stratégia és egy körökre osztott taktikai játék egyvelege volt. A fő képernyő lefedte a stratégiai részt, hiszen az ott forgó földgömbön helyezhettük el bázisainkat, foghattuk el az éppen bemért ufókat. Itt állíthattuk, hogy milyen ütemben haladjon a játékbeli idő, itt értesülhettünk a X – Com anyagi helyzetéről, melyet leginkább az határozott meg, hogy milyen viszonyban álltunk egyes országokkal. Így ha egy ország területén több ufót hagytunk tevékenykedni, akkor az az állam gyakorta megvonhatta a támogatást tőlünk. De innen érhettük el a további opciókat is, innen léphettünk be a bázisunkba, ahol intézhettük az adott bázis építési munkálatait, itt kutathattunk és gyártathattuk mérnökeinkkel a friss prototípusokat és kifejlesztett eszközöket, menedzselhettük katonáinkat és raktári készleteinket.
A játék minden apró mozzanata összhangban volt a különféle alkotóelemekkel. Nem akarok teljes ismertetőt írni, inkább amolyan bepillantást adnék az X – Com szervezet egy - egy „munkahetéről” a Föld szolgálatában, mert bizony az ember könnyen érezhette, hogy teljes értékű tagja ennek a fiktív szervezetnek. Ebben persze nagy része volt a kiváló Schulti – féle magyarításnak is!
"1999. január 1. – ét írunk, amikor az X – Com megkezdi földi tevékenységét. A kezdetleges bázisra megérkeztek az első mérnökök, akik azonnal belekezdtek a csúcskategóriás elsősegélycsomagok gyártásába. A tudósok a lézertechnológia kifejlesztésén dolgoznak, míg az X – Com ügynökök, a szervezet fegyveres kommandósai automata lövegekkel, rakétavetőkkel, gránátokkal, puskákkal és pisztolyokkal felfegyverkezve várják első bevetésüket. A hangárban tankolják az Elfogó 1 és Elfogó 2 vadászgépeket és a csapatszállító Felhőjáró is bevetésre készen áll.
1999. január 6. – A kis radarrendszer nem fed le elég nagy területet, ám rövidesen feltűnik a képernyőn az első ufó. Az X – Com azonnal kiküldi elfogó gépeit, akik nagy nehezen utolérik a menekülő idegent. A radarernyő „kisméretű” egységet jelez ki, így nem volt ok az aggodalomra. Az ufót lelőtték, de az sikeresen kényszer leszállt. Rövidesen megjelent a Felhőjáró a zuhanás helyszíne felett. A gép leszáll, s az X – Com ügynökök kilépvén a csapatszállítóból megkezdik első taktikai küldetésüket."
Itt kezdődik az igazi akció! A játék nagyszerű körökre osztott módszerrel valósította meg a taktikai harcot. A bevetés előtt tucatnyi fegyverrel és lőszertípussal láthattuk el katonáinkat. Minden ügynökünk saját karakterlappal rendelkezett, saját képességekkel. Legmeghatározóbb képességük az időegységük száma volt, mely meghatározta, hogy egy körben mennyit tudtak előrehaladni a területen és hány lövést, gránátdobást tudtak végrehajtani. Természetesen minden küldetés után fejlődtek, ha éppen nem hagyták ott a fogukat, így nőhetett célzási pontosságuk, időegységük száma, pszichikai ellenállásuk stb.
A taktikai térkép kinézetét nagyban befolyásolta a küldetés helyszíne. Így akciózhattunk sivatagban, vidéki tanyán esetleg hólepte erdőben is. A tereptárgyakat érdemes volt maximálisan kihasználni fedezékként, esetleg pluszsebzést okozó lehetőségként, például egy gázpalack mellett álló idegen könnyen elpusztíthatóvá vált a palack szétlövésével. Érdemes volt minden egyes részletre figyelni, a megtámadott ufó faji összetételére, hiszen minden egyes idegen más – más lőszertípusra volt érzékeny és különböző taktikákat alkalmaztak. A kényszerleszállt űrhajó rongálódására, mely során akár egy gránátdobással is megoldhattuk a küldetést, ha elég szemfülesek voltunk és a kiszakadt oldalfalon bedobtunk nekik egy detonációs robbanóanyagot. Minél több küldetést teljesítettünk, egyre rutinosabban mozoghattunk a területen.
"A Felhőjáróból kilépve, a szemközti parasztházból azonnal tüzet nyitnak az idegenek. Adam Smith közlegény pánikba esik, s fegyvereit eldobva menekül a szállítóhajó kerekei mögé. Matthias Steinbach elenged egy detonációs löveget a ház felé. A löveg robbanása megrongálja a falakat. Az első szemkontaktus, a szürke nagyfejű idegen, a szektoid névre keresztelt szabvány lény ott figyel a romos falak mögött. Anatolij Gizatulin izgatottan emeli célzásra a puskát, majd meghúzza a ravaszt. A szektoid holtan terül el a jókora tockostól. Később ajtónyitogatást lehet hallani a ház mögül és halovány füst terjeng a veteményes felöl. Az ufó roncsai ott világítanak a fák mögött. Három ügynök halad előre a jármű irányába, ám az egyik pillanatban lövés dördül, s az időközben fegyvereit visszaszerző Adam Smith holtan rogyik össze. Később sikerült behatolni az idegen hajóba és felszámolni a maradék ellenállást. A katonák összeszedik az idegen testeket és szerkezeteket, s irány a bázis."
Az első küldetés, ha sikerrel járt és elég sok idegen cuccot sikerült szereznünk, nagyban beindította a játék cselekményét. Hiszen a tudósokat rá lehetett állítani az idegen szerkezetek tanulmányozására, ezáltal új technológiákhoz juttatva az X – Com szervezetet. Új fegyverek, új repülés technológiák, új bázisépületek és páncélzatok. A játék előrehaladtával pedig egyre színesebb küldetések jelentek meg a térképen. Terror akciók elhárítása és civilmentés, idegen bázisok felszámolása, X – Com bázisvédelem.
"1999. április 13. – án csupán két ügynök tér vissza egy lezuhant nagy felderítő ufó megtámadása után. Az ügynökök szinte sokkos állapotban szállnak ki a Felhőjáróból. Elmondásuk szerint a legtöbb katonával saját társaik végeztek. Siegfried Schultz kénytelen volt saját kezűleg végezni egyik közlegényével, aki mielőtt meghalt két társának oltotta ki az életét. A megzavarodott ügynök fapofával lőtte halomra akciózó társait. Az idegenek bizonyos fajai képesek voltak irányítani az alacsony intelligenciával rendelkező embereket."
Talán a játék legnehezebb időszaka volt, mikor betörtek az Etherealok! Ám ha sikerült pár élő egyedet elfogni, majd kivallatni, hamarosan mi is szert tehettünk a pszi irányítás képességére. Így képzettebb harcosaink, akár ketten is kipakolhattak egy egész csatahajót, ha sikerült az idegeneket irányítás alá vonni. Egy új taktikai elem jelent meg ezzel a játékban.
A főküldetés természetesen a Föld megmentése volt. Ahhoz, hogy le tudjunk számolni az ufókkal, a központjukra kellett csapást mérni. A központ felkutatásához pedig élő idegen egyedeket kellett befognunk, többnyire olyanokat, akik parancsnoki rangban ténykedtek. Megkezdődött a céltudatos vadászat az betolakodó hajókra és legénységi tagokra. A végjáték felé haladva, ha elég ügyesek voltunk, volt pénzünk és megfelelő támogatottságunk, lefedettségünk, szinte mi irányíthattuk a cselekményt. Akár évekig ki lehetett tolni a végső akciót. Így lehetett, hogy poénból börtönbázist és hullaházat építettünk a Földön az elfogott idegeneknek!
Az X – Com Ufo: Enemy Unknown korszakalkotó és máig meghatározó pc játék volt a kilencvenes évek elején. Ennek a játéknak egyedülálló varázsa volt, hosszú játékos esték után már szinte úgy éreztük, magunk is X – Com ügynökként ténykedünk a bolygó védelmében. A feszült légkör, amihez erősen hozzájárultak a háttérzenék, szinte az egész szobát áthatották, ahol éppen valaki ufózott. Katonáink rövid idő alatt a szívünkhöz nőttek, s egy – egy meghatározó harcos elvesztése borzasztóan le tudta törni az embert. Tapasztalt játékosként már szinte arra hajtottunk, hogy ki tud szebben, tisztábban kivitelezni egy – egy taktikai missziót.
Született sok remake és újraképzelt sorozat. Gondoljunk csak az Altair After....... sorozatára vagy épp Chaos Concept UFO: Extraterrestrials játékára. Mégsem tudta egyik sem visszaadni azt a hangulatot, sőt, kivitelezésében és játszhatóságában sem értek a nyomába az X – Com – nak, bár önálló játékként, ha függetlenítünk az etalontól, megállták a helyüket. Ám nem föltétlenül kell függetlenítenünk, hiszen az X – Com UFO első része, egy DosBox beizzításával újra játszható! Úgyhogy kedves X – Com testvérek, fegyvert vállhoz, irány a Felhőjáró!
 |
Ami tetszett:
Ami nem tetszett:
|
|
|
|
Név: X Com: Enemy Unknown
